| dbo:abstract
|
- Berényi Ferenc festőművész (Dévaványa, 1927. november 9. – Budapest, 2004. augusztus 2.) 1949-től 1953-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. Tanárai közül Barcsay Jenőt és Domanovszky Endrét tartotta mestereinek. 1954-től a magyar állami kiállítások rendszeres résztvevője volt, külföldön rendezett magyar kiállítás anyagában műveit Moszkva, Prága, Varsó, Szófia, Kassa, Kuvait, Bombay, Lausanne, Teherán, Párizs, Bázel, Washington és Helsinki mutatták be. 1961-ben alapító tagja lett a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. Ugyanebben az évben hároméves Derkovits ösztöndíjat kapott és a Szolnoki művésztelepen folytatta a munkáját egészen 2004-ig. Szolnok városához mindig szoros szálak fűzték. Két alkalommal volt tagja a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége festő szakosztálya vezetőségének. 1975–1982-ig Budapesten, a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanított. Művészetében az ú.n. alföldi festészet motítivumai dominálnak, konstruktivista elemekkel ötvöződve, ahol az alföldi emberek mindennapi munkái, szerszámai, falusi udvarok és tájak jelennek meg, erősen redukált forma- és színvilágban. Kései alkotásai közel állnak a konstruktivista, néha az absztrakt képformáláshoz. (hu)
- Berényi Ferenc festőművész (Dévaványa, 1927. november 9. – Budapest, 2004. augusztus 2.) 1949-től 1953-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. Tanárai közül Barcsay Jenőt és Domanovszky Endrét tartotta mestereinek. 1954-től a magyar állami kiállítások rendszeres résztvevője volt, külföldön rendezett magyar kiállítás anyagában műveit Moszkva, Prága, Varsó, Szófia, Kassa, Kuvait, Bombay, Lausanne, Teherán, Párizs, Bázel, Washington és Helsinki mutatták be. 1961-ben alapító tagja lett a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. Ugyanebben az évben hároméves Derkovits ösztöndíjat kapott és a Szolnoki művésztelepen folytatta a munkáját egészen 2004-ig. Szolnok városához mindig szoros szálak fűzték. Két alkalommal volt tagja a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége festő szakosztálya vezetőségének. 1975–1982-ig Budapesten, a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanított. Művészetében az ú.n. alföldi festészet motítivumai dominálnak, konstruktivista elemekkel ötvöződve, ahol az alföldi emberek mindennapi munkái, szerszámai, falusi udvarok és tájak jelennek meg, erősen redukált forma- és színvilágban. Kései alkotásai közel állnak a konstruktivista, néha az absztrakt képformáláshoz. (hu)
|
