| dbo:abstract
|
- A Beth Din egy ősi, még ma is élő, a zsidó vallási életben működő jogi intézmény. Héberül szó szerinti jelentése: törvény háza. Elősegíti, hogy vitás kérdésekben a felek megegyezésre jussanak, egy vagy több feljogosított vallási személy döntése alapján, melyet a felek is elfogadnak. Az ítélkezés a zsidó alaptörvény, a Tóra szerint működik. A Tórát a Sinai hegyén kaptuk meg. Mózes volt az egyetlen bíró ekkor. De nem bírt az emberekkel, és a Teremtőhöz fordult, ezt olvashatjuk a 3. könyv 11. szakaszában. Megoldásnak javasolja 70 bölcs összegyűjtését, ez lett a Szanhedrin, a zsidó törvényhozás alapja. Mózes negyedik könyvének 11, 14, 16. fejezete a szabályokról ír, de a technikák később alakultak ki. Több módszere volt a tárgyalási folyamatnak. A diaszpórában a Talmud és a Maimonidésznél leírtak szerint működik, ebből parancs fakadt. Már ebben szerepel, hogy az ítélet előtt egyezzenek meg a felek. Amennyiben a két fél között nincs egyetértés, akkor is a kompromisszumra (psara) kell törekedni, melyet határozatba foglaltak. Egy zsidó egy másik zsidót csak a Beth Dinen keresztül perelhet. Ezt csak nagyon ritka estben lehet kikerülni, ha bonyolult pénzügyi esetről van szó. A Mózes negyedik könyve említ ilyen esetet, amikor egyik ember a másiknak kárt okoz, mely lehet testi vagy anyagi jellegű. Vallási ítéleteket hozhat a Beth Din házassági, válási és örökségi ügyekben, melyről a Mózes második és negyedik könyvében olvashatunk. A Talmud Misna (Moed, Ktubot, Babakama, Mocija) traktátusához tartoznak e témák. Eredetileg 70-en (70 bölcs) voltak a bírói testületben, utódjaik is ezek leszármazottjai. A XV–XVI. században jesivákat állítottak fel, ott tanították a jövő bíráit. A rabbik a felmerült kérdésekre könyvekben válaszoltak, a válaszokat a Responsák néven ismertük meg. A döntések visszanézhetőek. Két jesiva volt Babilonban a VI. és VII. században. Fennmaradt a római kori és spanyol vallási bíróság története is. Ezután a zsidók szétszóródtak, ez nehezítette a vallási bíróságok munkáját. A jesivák írásos anyagai nehezen terjedtek el, a nyomdai munka nehézkes volt. Az első Szenttemplom pusztulása után még a Szanhedrin tevékenykedett. Ezután már a zsidók szétszóratásban éltek, egy, illetve három bíró vett részt a döntésekben. A lehetséges megfelelő bírók száma csökkent az idők folyamán, és tudás szintjük is elmaradt a korábbiaktól. Halált okozó ügyekben nem hoztak ítéletet. A 2. Szenttemplom korabeli működéséről a Talmudban olvashatunk. Közben a Talmudot kezdik felejteni az emberek. A Szentföld lakosságának a száma csökken, Babilonba kerülnek át a bölcsekkel együtt. Le kell írni a Talmudot, valamint a Misnát is vitákkal együtt. Constantinus idején a IV. században lezárják a Talmudot, mely babiloni Talmud néven marad fenn. A VI. században két város, Pompedita és Szura fejlődött, ahol bölcsek laktak, jesivákat alapítottak, folytatták a hagyományokat. Csak a 70 bölcs leszármazottja, felavatott rabbi lehetett dayan (vallásügyi bíró). Az emberek egyre jobban felejtik a vallást, tanítani kell őket. Az ezt követő kor a Talmud Ktubot traktátusában szerepel, hogy a XI. században reneszánszát éli a vallás. A szétszóródás hatással van mindig a hitéletre. A temető és a mikve fontos volt a megalakuló közösségeknek. A Talmudból tájékozódnak vallási kérdésekről, valamint a tudást segítették a Responsák tanulmányozása a XV. századtól, melyet napjainkban is használnak. A diaszpórában nem születnek nagyszámú ítéletek, a bírók törekednek a kompromisszumos megoldásokra. Spanyolországban, Kelet-Európában ügyelnek a belső törvények végrehajtására, a XI. században ez így működött. Ekkor már az emberek adót fizettek, és gettókban laktak. Nem ismert a működése a XVI. századig, mivel a zsidók szétszóródtak. A XVI–XVIII. században az északi államokban, négy országban működik a Beth Din, mely Kelet-Európában szintén elismert volt. (hu)
- A Beth Din egy ősi, még ma is élő, a zsidó vallási életben működő jogi intézmény. Héberül szó szerinti jelentése: törvény háza. Elősegíti, hogy vitás kérdésekben a felek megegyezésre jussanak, egy vagy több feljogosított vallási személy döntése alapján, melyet a felek is elfogadnak. Az ítélkezés a zsidó alaptörvény, a Tóra szerint működik. A Tórát a Sinai hegyén kaptuk meg. Mózes volt az egyetlen bíró ekkor. De nem bírt az emberekkel, és a Teremtőhöz fordult, ezt olvashatjuk a 3. könyv 11. szakaszában. Megoldásnak javasolja 70 bölcs összegyűjtését, ez lett a Szanhedrin, a zsidó törvényhozás alapja. Mózes negyedik könyvének 11, 14, 16. fejezete a szabályokról ír, de a technikák később alakultak ki. Több módszere volt a tárgyalási folyamatnak. A diaszpórában a Talmud és a Maimonidésznél leírtak szerint működik, ebből parancs fakadt. Már ebben szerepel, hogy az ítélet előtt egyezzenek meg a felek. Amennyiben a két fél között nincs egyetértés, akkor is a kompromisszumra (psara) kell törekedni, melyet határozatba foglaltak. Egy zsidó egy másik zsidót csak a Beth Dinen keresztül perelhet. Ezt csak nagyon ritka estben lehet kikerülni, ha bonyolult pénzügyi esetről van szó. A Mózes negyedik könyve említ ilyen esetet, amikor egyik ember a másiknak kárt okoz, mely lehet testi vagy anyagi jellegű. Vallási ítéleteket hozhat a Beth Din házassági, válási és örökségi ügyekben, melyről a Mózes második és negyedik könyvében olvashatunk. A Talmud Misna (Moed, Ktubot, Babakama, Mocija) traktátusához tartoznak e témák. Eredetileg 70-en (70 bölcs) voltak a bírói testületben, utódjaik is ezek leszármazottjai. A XV–XVI. században jesivákat állítottak fel, ott tanították a jövő bíráit. A rabbik a felmerült kérdésekre könyvekben válaszoltak, a válaszokat a Responsák néven ismertük meg. A döntések visszanézhetőek. Két jesiva volt Babilonban a VI. és VII. században. Fennmaradt a római kori és spanyol vallási bíróság története is. Ezután a zsidók szétszóródtak, ez nehezítette a vallási bíróságok munkáját. A jesivák írásos anyagai nehezen terjedtek el, a nyomdai munka nehézkes volt. Az első Szenttemplom pusztulása után még a Szanhedrin tevékenykedett. Ezután már a zsidók szétszóratásban éltek, egy, illetve három bíró vett részt a döntésekben. A lehetséges megfelelő bírók száma csökkent az idők folyamán, és tudás szintjük is elmaradt a korábbiaktól. Halált okozó ügyekben nem hoztak ítéletet. A 2. Szenttemplom korabeli működéséről a Talmudban olvashatunk. Közben a Talmudot kezdik felejteni az emberek. A Szentföld lakosságának a száma csökken, Babilonba kerülnek át a bölcsekkel együtt. Le kell írni a Talmudot, valamint a Misnát is vitákkal együtt. Constantinus idején a IV. században lezárják a Talmudot, mely babiloni Talmud néven marad fenn. A VI. században két város, Pompedita és Szura fejlődött, ahol bölcsek laktak, jesivákat alapítottak, folytatták a hagyományokat. Csak a 70 bölcs leszármazottja, felavatott rabbi lehetett dayan (vallásügyi bíró). Az emberek egyre jobban felejtik a vallást, tanítani kell őket. Az ezt követő kor a Talmud Ktubot traktátusában szerepel, hogy a XI. században reneszánszát éli a vallás. A szétszóródás hatással van mindig a hitéletre. A temető és a mikve fontos volt a megalakuló közösségeknek. A Talmudból tájékozódnak vallási kérdésekről, valamint a tudást segítették a Responsák tanulmányozása a XV. századtól, melyet napjainkban is használnak. A diaszpórában nem születnek nagyszámú ítéletek, a bírók törekednek a kompromisszumos megoldásokra. Spanyolországban, Kelet-Európában ügyelnek a belső törvények végrehajtására, a XI. században ez így működött. Ekkor már az emberek adót fizettek, és gettókban laktak. Nem ismert a működése a XVI. századig, mivel a zsidók szétszóródtak. A XVI–XVIII. században az északi államokban, négy országban működik a Beth Din, mely Kelet-Európában szintén elismert volt. (hu)
|
