| dbo:abstract
|
- Az átbetűzés speciális esete. A latin írású nyelvekből származó szavakat, ha azoknak nem alakult ki a magyarban meghonosodott, sajátos alakja, eredeti alakjukban használjuk. Megőrizzük tehát
* a mellékjeles latin betűket (például ă, ř, ş),
* a latin betűk különleges változatait (például æ, đ, ł, ø) és
* a hagyományos latin ábécé által nem tartalmazott alapbetűket is (például ð, ß, þ). Ha az ilyen betűk leírása nyomdatechnikailag nem oldható meg, akkor az alapbetűvel helyettesíthetjük őket (például đ helyett d). Kivételek ez alól az alábbi, nemzetközileg bevett helyettesítések:
* æ → ae
* ð → dh
* ə → e
* ŋ → ng
* œ → oe
* ø → ö
* ß → ss
* þ → th Betűrendbe soroláskor is ezeket a helyettesítéseket lehet figyelembe venni. (hu)
- Az átbetűzés speciális esete. A latin írású nyelvekből származó szavakat, ha azoknak nem alakult ki a magyarban meghonosodott, sajátos alakja, eredeti alakjukban használjuk. Megőrizzük tehát
* a mellékjeles latin betűket (például ă, ř, ş),
* a latin betűk különleges változatait (például æ, đ, ł, ø) és
* a hagyományos latin ábécé által nem tartalmazott alapbetűket is (például ð, ß, þ). Ha az ilyen betűk leírása nyomdatechnikailag nem oldható meg, akkor az alapbetűvel helyettesíthetjük őket (például đ helyett d). Kivételek ez alól az alábbi, nemzetközileg bevett helyettesítések:
* æ → ae
* ð → dh
* ə → e
* ŋ → ng
* œ → oe
* ø → ö
* ß → ss
* þ → th Betűrendbe soroláskor is ezeket a helyettesítéseket lehet figyelembe venni. (hu)
|
