Property Value
dbo:abstract
  • A corrida (Spanyolországban) vagy fiesta brava (Mexikóban), azaz a bikaviadal, az Ibériai-félszigetről származó látványosság, melynek során az arénában a torerók, azaz a bikaviadorok meghatározott szabályrendszer szerint a felbőszített, kifejezetten erre a célra tenyésztett, vad harci bikával küzdenek meg. Ennek a neve spanyolul: (wd) A véres játék végén a matador, azaz a ’leölő’ bikaviador, díszes középkori eredetű ruházatban színre lépve, kardjával rituális szabályok szerint leöli az állatot. A matador hagyományos ruházata testre feszülő, magas derekú nadrág és derékig érő díszes boleró. A hímzésekkel, rátétekkel és csipkével díszített felsőruha meghatározó eleme a spanyol népviseletnek. Három felvonásból (tercio) áll a viadal. A corrida harmadai: a lándzsák próbája a suerte de varas, a banderilla, és a halál próbája (tercio de muerte). A tauromaquia szó a görögből származik, amely a „bika” és a „küzdeni” szavakból áll. A Real Academia Espaňola szerint a tauromaquia nem más, mint a bikával való küzdelem művészete. Tágabb értelmezésben a bikaviadallal foglalkozó szakmai értekezések, irodalmi művek vagy műalkotások is a tauromaquia tárgykörébe tartoznak. A látványosság a világ egyik legősibb, máig fennmaradt szokása. Federico García Lorca spanyol drámaíró szerint: „A bikaviadalnak egész liturgiája van, valóságos vallási dráma, ahol ugyanúgy, mint a misében, imádnak és feláldoznak egy istent”. A napjainkban sokat támadott véres hagyomány pontos eredete vitatott. Egyesek az ókori rómaiak gladiátorjátékaihoz, illetve a görög és krétai „bikakultuszhoz” (tauromachia) vezetik vissza, míg mások szerint az ókori Ibériában alakult ki, és csupán véletlen a párhuzam a hasonló római és görög játékokkal. Spanyolországban az ember bikával való küzdelmének első reprezentációja egy keltibér kőtömbről származik a rómaiak által az i. e. 1. században alapított (ma romváros provincia déli részén, Kasztíliában). Ernest Hemingway Nobel-díjas író szerint, aki jól ismerte a bikaviadal hagyományos spanyolországi formáját „a bikaviadal spanyol intézmény: nem a külföldiek és a turisták kedvéért jött létre, hanem mindig ellenükre, és minden lépés, melyet a viadal módosítására, azaz szalonképessé tétele érdekében tesznek, méghozzá hiába, mivel semminemű módosítás nem fogja szalonképessé tenni, a teljes eltiltás felé vezet.” (hu)
  • A corrida (Spanyolországban) vagy fiesta brava (Mexikóban), azaz a bikaviadal, az Ibériai-félszigetről származó látványosság, melynek során az arénában a torerók, azaz a bikaviadorok meghatározott szabályrendszer szerint a felbőszített, kifejezetten erre a célra tenyésztett, vad harci bikával küzdenek meg. Ennek a neve spanyolul: (wd) A véres játék végén a matador, azaz a ’leölő’ bikaviador, díszes középkori eredetű ruházatban színre lépve, kardjával rituális szabályok szerint leöli az állatot. A matador hagyományos ruházata testre feszülő, magas derekú nadrág és derékig érő díszes boleró. A hímzésekkel, rátétekkel és csipkével díszített felsőruha meghatározó eleme a spanyol népviseletnek. Három felvonásból (tercio) áll a viadal. A corrida harmadai: a lándzsák próbája a suerte de varas, a banderilla, és a halál próbája (tercio de muerte). A tauromaquia szó a görögből származik, amely a „bika” és a „küzdeni” szavakból áll. A Real Academia Espaňola szerint a tauromaquia nem más, mint a bikával való küzdelem művészete. Tágabb értelmezésben a bikaviadallal foglalkozó szakmai értekezések, irodalmi művek vagy műalkotások is a tauromaquia tárgykörébe tartoznak. A látványosság a világ egyik legősibb, máig fennmaradt szokása. Federico García Lorca spanyol drámaíró szerint: „A bikaviadalnak egész liturgiája van, valóságos vallási dráma, ahol ugyanúgy, mint a misében, imádnak és feláldoznak egy istent”. A napjainkban sokat támadott véres hagyomány pontos eredete vitatott. Egyesek az ókori rómaiak gladiátorjátékaihoz, illetve a görög és krétai „bikakultuszhoz” (tauromachia) vezetik vissza, míg mások szerint az ókori Ibériában alakult ki, és csupán véletlen a párhuzam a hasonló római és görög játékokkal. Spanyolországban az ember bikával való küzdelmének első reprezentációja egy keltibér kőtömbről származik a rómaiak által az i. e. 1. században alapított (ma romváros provincia déli részén, Kasztíliában). Ernest Hemingway Nobel-díjas író szerint, aki jól ismerte a bikaviadal hagyományos spanyolországi formáját „a bikaviadal spanyol intézmény: nem a külföldiek és a turisták kedvéért jött létre, hanem mindig ellenükre, és minden lépés, melyet a viadal módosítására, azaz szalonképessé tétele érdekében tesznek, méghozzá hiába, mivel semminemű módosítás nem fogja szalonképessé tenni, a teljes eltiltás felé vezet.” (hu)
dbo:wikiPageExternalLink
dbo:wikiPageID
  • 141260 (xsd:integer)
dbo:wikiPageInterLanguageLink
dbo:wikiPageLength
  • 35430 (xsd:nonNegativeInteger)
dbo:wikiPageRevisionID
  • 23727377 (xsd:integer)
prop-hu:wikiPageUsesTemplate
dct:subject
rdfs:label
  • Bikaviadal (hu)
  • Bikaviadal (hu)
owl:sameAs
prov:wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is foaf:primaryTopic of