| dbo:abstract
|
- A biodiverzitás, magyarul biológiai sokféleség az élőlények és együtteseik minden öröklött változatossága nemcsak az egyed feletti, de az egyed alatti szinteken is; az élő természet létezésének eredendő formája. A fogalmat , az Amerikai Tudományos Akadémia tagja alkotta meg 1985-ben, amikor fórumot szervezett biológiai sokféleségről (az eseményt 1986 szeptemberében rendezték meg Washingtonban). Az egyes fajok genetikai variációkészlete a . Nemcsak az egyedek különböznek egymástól, de ezek populációi is — a populációk és a faj alatti taxonok határvonala elmosódott. A sokféleség következő szintje ökoszisztémáké, amelyek közül a legjobban leírtak a különféle állat- és növénytársulások, valamint az ezeket egyesítő biomok. A társulások együttesei az ún. társuláskomplexumok — mindezeket az ökológia tanulmányozza. Az egyes társulások keletkezése, átalakulása, pusztulása (egyes taxonok eltűnése, mások felemelkedése) a bioszféra létezésének, fejlődésének alapvető jellemzője; ez a jelenség a biodiverzitás dinamikája. Az egyes fajok közepes élettartamát, ún. fajöltőjét 1–10 millió év közé becslik; ennek megfelelően a Földről valaha leírt fajok > 95 %-a mára kihalt. Az új fajok keletkezése a , amelynek három fontos mozzanatát különböztetik meg:
* valamilyen létező fajból indul;
* genetikai változások (mutációk) eredménye és
* erősen befolyásolják az ökológiai tényezők. A fajok (és egyéb taxonok) keletkezésének és kipusztulásának üteme egyaránt rendkívül változatos; gyors környezeti hatásokra felgyorsul, a földtörténet nyugodtabb időszakaiban lassabb. (hu)
- A biodiverzitás, magyarul biológiai sokféleség az élőlények és együtteseik minden öröklött változatossága nemcsak az egyed feletti, de az egyed alatti szinteken is; az élő természet létezésének eredendő formája. A fogalmat , az Amerikai Tudományos Akadémia tagja alkotta meg 1985-ben, amikor fórumot szervezett biológiai sokféleségről (az eseményt 1986 szeptemberében rendezték meg Washingtonban). Az egyes fajok genetikai variációkészlete a . Nemcsak az egyedek különböznek egymástól, de ezek populációi is — a populációk és a faj alatti taxonok határvonala elmosódott. A sokféleség következő szintje ökoszisztémáké, amelyek közül a legjobban leírtak a különféle állat- és növénytársulások, valamint az ezeket egyesítő biomok. A társulások együttesei az ún. társuláskomplexumok — mindezeket az ökológia tanulmányozza. Az egyes társulások keletkezése, átalakulása, pusztulása (egyes taxonok eltűnése, mások felemelkedése) a bioszféra létezésének, fejlődésének alapvető jellemzője; ez a jelenség a biodiverzitás dinamikája. Az egyes fajok közepes élettartamát, ún. fajöltőjét 1–10 millió év közé becslik; ennek megfelelően a Földről valaha leírt fajok > 95 %-a mára kihalt. Az új fajok keletkezése a , amelynek három fontos mozzanatát különböztetik meg:
* valamilyen létező fajból indul;
* genetikai változások (mutációk) eredménye és
* erősen befolyásolják az ökológiai tényezők. A fajok (és egyéb taxonok) keletkezésének és kipusztulásának üteme egyaránt rendkívül változatos; gyors környezeti hatásokra felgyorsul, a földtörténet nyugodtabb időszakaiban lassabb. (hu)
|
