| dbo:abstract
|
- A biztonsági szelep vagy biztosítószelep olyan súly vagy előfeszített rugó ellenében önműködően nyíló szelep, mely arra szolgál, hogy egy térben (nyomástartó edényben, kazánban, ) meggátolja a belső nyomás veszélyes növekedését. Az első biztosítószelepekkel az ipari forradalom idején látták el a gőzkazánokat, mivel a nélkülük folytatott üzem gyakran katasztrofális kazánrobbanást eredményezett. A biztonsági szelep legelső ismert alkalmazása a közkedvelt "kukta" fazék volt melyet Denis Papin talált fel 1679-ben. Ezen a Papin-fazékon felül egy egyszerű szelep volt, mely súlyánál fogva lezárta a szabadba vezető nyílást. A szelep súlyát úgy állapították meg, hogy ha a kívánt nyomásnál nagyobb alakult ki a fazékban, megemelkedett és a felesleges gőzt lefújta a szabadba. Ez a szerkezet lényegét tekintve máig nem változott, amiből látható, hogy igen megbízható és egyszerű, jól bevált megoldásról van szó. Az első gőzkazánokra egy kicsit bonyolultabb biztonsági berendezést szereltek fel, itt a kazán tetején lévő szelepülésre helyezett szeleptányért egykarú emelőn keresztül szorította helyére egy ellensúly. Ez a szerkezet szintén igen megbízható volt, a súly nagysága, az emelő kararánya és a szelep felülete egyértelműen meghatározta azt a nyomást, melynél a szelep lefújt. Az ilyen súlyterhelésű szelepek ma is változatlanul üzemben vannak. A biztonsági szelepek alkalmazását elsősorban a gőzkazánok tették szükségessé. A kazánrobbanások nagyon veszélyesek voltak, mert a nagy vízterű kazánokban tárolt gőz és víz hőenergiája igen nagy volt. A kazándob sérülésekor a nyomás hirtelen lecsökkent és a forró víz pillanatokon belül robbanásszerűen elgőzölgött óriási pusztítását hagyva maga után. Ugyancsak veszélyesek voltak a különböző gázokat és levegőt tároló tartályok is. A nagynyomású folyadéktartályok túlnyomás hatására bekövetkező törése nem okozott robbanást, kivéve, ha a rendszer tartalmazott légüstöket is, melyek zárt tartályrészek voltak levegővel vagy más gázzal teli és arra szolgáltak, hogy a folyadékszállítás és a fogyasztás hirtelen változásait kompenzálják a lehető legkisebb nyomásingadozás mellett. Térfogat-kiszorításos elven működő (például dugattyús) szivattyúk esetén a biztosítószelep azt gátolta meg, hogy a fogyasztás hirtelen kimaradása, vagy az üzemi nyomásszabályozó rendszer hibája esetén se következzék be a rendszer túlterhelése és törése. (hu)
- A biztonsági szelep vagy biztosítószelep olyan súly vagy előfeszített rugó ellenében önműködően nyíló szelep, mely arra szolgál, hogy egy térben (nyomástartó edényben, kazánban, ) meggátolja a belső nyomás veszélyes növekedését. Az első biztosítószelepekkel az ipari forradalom idején látták el a gőzkazánokat, mivel a nélkülük folytatott üzem gyakran katasztrofális kazánrobbanást eredményezett. A biztonsági szelep legelső ismert alkalmazása a közkedvelt "kukta" fazék volt melyet Denis Papin talált fel 1679-ben. Ezen a Papin-fazékon felül egy egyszerű szelep volt, mely súlyánál fogva lezárta a szabadba vezető nyílást. A szelep súlyát úgy állapították meg, hogy ha a kívánt nyomásnál nagyobb alakult ki a fazékban, megemelkedett és a felesleges gőzt lefújta a szabadba. Ez a szerkezet lényegét tekintve máig nem változott, amiből látható, hogy igen megbízható és egyszerű, jól bevált megoldásról van szó. Az első gőzkazánokra egy kicsit bonyolultabb biztonsági berendezést szereltek fel, itt a kazán tetején lévő szelepülésre helyezett szeleptányért egykarú emelőn keresztül szorította helyére egy ellensúly. Ez a szerkezet szintén igen megbízható volt, a súly nagysága, az emelő kararánya és a szelep felülete egyértelműen meghatározta azt a nyomást, melynél a szelep lefújt. Az ilyen súlyterhelésű szelepek ma is változatlanul üzemben vannak. A biztonsági szelepek alkalmazását elsősorban a gőzkazánok tették szükségessé. A kazánrobbanások nagyon veszélyesek voltak, mert a nagy vízterű kazánokban tárolt gőz és víz hőenergiája igen nagy volt. A kazándob sérülésekor a nyomás hirtelen lecsökkent és a forró víz pillanatokon belül robbanásszerűen elgőzölgött óriási pusztítását hagyva maga után. Ugyancsak veszélyesek voltak a különböző gázokat és levegőt tároló tartályok is. A nagynyomású folyadéktartályok túlnyomás hatására bekövetkező törése nem okozott robbanást, kivéve, ha a rendszer tartalmazott légüstöket is, melyek zárt tartályrészek voltak levegővel vagy más gázzal teli és arra szolgáltak, hogy a folyadékszállítás és a fogyasztás hirtelen változásait kompenzálják a lehető legkisebb nyomásingadozás mellett. Térfogat-kiszorításos elven működő (például dugattyús) szivattyúk esetén a biztosítószelep azt gátolta meg, hogy a fogyasztás hirtelen kimaradása, vagy az üzemi nyomásszabályozó rendszer hibája esetén se következzék be a rendszer túlterhelése és törése. (hu)
|
