| dbo:abstract
|
- Blessed Are the Sick címmel jelent meg az amerikai Morbid Angel második nagylemeze 1991. május 2-án a Relativity/Earache gondozásában. A Tom Morris és a zenekar produceri felügyelete mellett készült album ismét a Morrisound stúdióban került rögzítésre, mely a 90-es évek elején nagy népszerűségnek örvendett a death metal zenekarok körében. A lemezborító hírhedt Les Tresors De Satan festményének adaptációja.Zeneileg jelentős változásokat eszközölt a zenekar, az előző Altars of Madness albumhoz képest. Kiérleltebb dalok születtek, melyek több melódiát és változatosabb hangszerelést kaptak, mint a debütalbum szerzeményei. A lemezen nagy hangsúlyt fektettek komolyzenei hatásaikra, melyek elsősorban David Vincent és Trey Azagthoth személyétől eredeztethetőek. A lemez megjelenésekor Vincent előszeretettel hangoztatta, hogy Bartók Béla és Johann Sebastian Bach munkássága is befolyásolta dalírás közben, míg Azagthoth Mozartot említi meg egyik fő inspirációs forrásaként. Az olyan dalok, mint a baljós hangulatú Doomsday Celebration, a fuvolán előadott Leading the Rats, a klasszikus gitárra íródott Desolate Ways, vagy a zongorán előadott In Remembrance az újdonság erejével hatottak. Ezen a korongon is találhatóak olyan dalok, melyek már az Altars of Madness megszületése előtt megszülettek, de korábban nem jelentek meg.Az album 2009-ben újra megjelent az Earache Records jóvoltából egy bónusz DVD-vel kiegészítve, melyen egy dokumentumfilm mellett a címadó klipje is megtekinthető. Az album ismét pozitív kritikákban részesült, az Allmusic kritikája külön kiemelte Azagthoth játékát, magát a lemezt pedig négy csillaggal jutalmazta a lehetséges ötből. John Duke a RockPower kritikusa 9 ponttal jutalmazta a 10-ből, és „kötelező katatóniaként” jellemezte az anyagot. (hu)
- Blessed Are the Sick címmel jelent meg az amerikai Morbid Angel második nagylemeze 1991. május 2-án a Relativity/Earache gondozásában. A Tom Morris és a zenekar produceri felügyelete mellett készült album ismét a Morrisound stúdióban került rögzítésre, mely a 90-es évek elején nagy népszerűségnek örvendett a death metal zenekarok körében. A lemezborító hírhedt Les Tresors De Satan festményének adaptációja.Zeneileg jelentős változásokat eszközölt a zenekar, az előző Altars of Madness albumhoz képest. Kiérleltebb dalok születtek, melyek több melódiát és változatosabb hangszerelést kaptak, mint a debütalbum szerzeményei. A lemezen nagy hangsúlyt fektettek komolyzenei hatásaikra, melyek elsősorban David Vincent és Trey Azagthoth személyétől eredeztethetőek. A lemez megjelenésekor Vincent előszeretettel hangoztatta, hogy Bartók Béla és Johann Sebastian Bach munkássága is befolyásolta dalírás közben, míg Azagthoth Mozartot említi meg egyik fő inspirációs forrásaként. Az olyan dalok, mint a baljós hangulatú Doomsday Celebration, a fuvolán előadott Leading the Rats, a klasszikus gitárra íródott Desolate Ways, vagy a zongorán előadott In Remembrance az újdonság erejével hatottak. Ezen a korongon is találhatóak olyan dalok, melyek már az Altars of Madness megszületése előtt megszülettek, de korábban nem jelentek meg.Az album 2009-ben újra megjelent az Earache Records jóvoltából egy bónusz DVD-vel kiegészítve, melyen egy dokumentumfilm mellett a címadó klipje is megtekinthető. Az album ismét pozitív kritikákban részesült, az Allmusic kritikája külön kiemelte Azagthoth játékát, magát a lemezt pedig négy csillaggal jutalmazta a lehetséges ötből. John Duke a RockPower kritikusa 9 ponttal jutalmazta a 10-ből, és „kötelező katatóniaként” jellemezte az anyagot. (hu)
|
