| dbo:abstract
|
- A Blowin' in the Wind című szám Bob Dylan szerzeménye, melyet az 1962. áprilisi, The Freewheelin’ Bob Dylan című albumon adtak ki. Protest song, amely a béke, háború, és szabadság filozofikus kérdéseit boncolgatja. Népszerűsége az idő múlásával sem csökkent, amit valószínűleg annak köszönhet, hogy a dalban felbukkanó kérdések nem konkrét politikai eseményt feszegetnek. Több száz előadó feldolgozása közül a legismertebbek közé tartozik: „Peter, Paul and Mary” folk zenei trió, Chet Atkins country gitár virtuóz, Judy Collins folk énekesnő, Sam Cooke soul énekes, Marlene Dietrich, Elvis Presley, Stevie Wonder, , Me First and the Gimme Gimmes, és a Forrest Gump című díjnyertes filmben, az egyik szereplő, Jenny is előadta (Joan Baez énekelte). 2005-ben, Dolly Parton dolgozta fel. Dylan először két versszakkal adta elő a számot. Dylan-gyűjtők között ma is forog az a legelső felvétel, amit a Gerdes Folk City-ben rögzítettek. Röviddel ezután a fellépés után adta hozzá a számhoz a középső versszakot. Néhány kiadott változatban felcserélődik a második és harmadik versszak, valószínűleg azért, mert Dylan nem írta újra a szöveget, csak a végére biggyesztette az új részt. 1999-ben a „Blowin' In The Wind” megkapta azt a speciális Grammy-díjat, amit a történelmi jelentőségű, legalább 25 éves slágereknek ítélnek oda, és így bekerült a -be. A legtöbb interjúból az derül ki, hogy Dylan soha nem érezte úgy, hogy különösebben büszke volna erre a számra. Munkás dalnak nevezte, talán az eredetére utalva ezzel, hiszen a dallamát a "No More Auction Block"-ból vette, és a szöveg szerkezetének néhány részét pedig az 1953-as "I Really Don't Want to Know" című számból. 1963-ban Dylan először lépett fel ezzel a számmal az Egyesült Királyság tévénézői előtt, egy BBC televíziós felvételen. 1975-ben a számot egy Srí Lankai angol nyelvkönyvben költeményként hozták fel. Felfordulást okozott az eset, mert Dylan száma Shakespeare egyik szonettjének a helyére került. 2004-ben, ez a szám lett a Rolling Stone magazinban minden idők legjobb 500 szerzeményei közül a 14. (hu)
- A Blowin' in the Wind című szám Bob Dylan szerzeménye, melyet az 1962. áprilisi, The Freewheelin’ Bob Dylan című albumon adtak ki. Protest song, amely a béke, háború, és szabadság filozofikus kérdéseit boncolgatja. Népszerűsége az idő múlásával sem csökkent, amit valószínűleg annak köszönhet, hogy a dalban felbukkanó kérdések nem konkrét politikai eseményt feszegetnek. Több száz előadó feldolgozása közül a legismertebbek közé tartozik: „Peter, Paul and Mary” folk zenei trió, Chet Atkins country gitár virtuóz, Judy Collins folk énekesnő, Sam Cooke soul énekes, Marlene Dietrich, Elvis Presley, Stevie Wonder, , Me First and the Gimme Gimmes, és a Forrest Gump című díjnyertes filmben, az egyik szereplő, Jenny is előadta (Joan Baez énekelte). 2005-ben, Dolly Parton dolgozta fel. Dylan először két versszakkal adta elő a számot. Dylan-gyűjtők között ma is forog az a legelső felvétel, amit a Gerdes Folk City-ben rögzítettek. Röviddel ezután a fellépés után adta hozzá a számhoz a középső versszakot. Néhány kiadott változatban felcserélődik a második és harmadik versszak, valószínűleg azért, mert Dylan nem írta újra a szöveget, csak a végére biggyesztette az új részt. 1999-ben a „Blowin' In The Wind” megkapta azt a speciális Grammy-díjat, amit a történelmi jelentőségű, legalább 25 éves slágereknek ítélnek oda, és így bekerült a -be. A legtöbb interjúból az derül ki, hogy Dylan soha nem érezte úgy, hogy különösebben büszke volna erre a számra. Munkás dalnak nevezte, talán az eredetére utalva ezzel, hiszen a dallamát a "No More Auction Block"-ból vette, és a szöveg szerkezetének néhány részét pedig az 1953-as "I Really Don't Want to Know" című számból. 1963-ban Dylan először lépett fel ezzel a számmal az Egyesült Királyság tévénézői előtt, egy BBC televíziós felvételen. 1975-ben a számot egy Srí Lankai angol nyelvkönyvben költeményként hozták fel. Felfordulást okozott az eset, mert Dylan száma Shakespeare egyik szonettjének a helyére került. 2004-ben, ez a szám lett a Rolling Stone magazinban minden idők legjobb 500 szerzeményei közül a 14. (hu)
|
