| dbo:abstract
|
- A Bogyó család több Nyitra vármegyei és Verebélyi széki nemesi család. A különböző ágak rokonságban állhattak egymással. A családnév már a középkor folyamán felbukkant, a 13. században Ürményen és Nyitraivánkán. Peter Keresteš szerint azonban ezen család a 15. századra kihalt és csupán helynévként maradt fenn: Bogyófwlde. Az 1570-es török adóösszeírásban Verebélyen két családjuk szerepel. Ezt követő időben (1587-1592 körül) szintén Verebélyen Bodo alakban Sebestyén, Ambrus és Balázs, ill. Bodio alakban Gáspár és András szerepelnek. 1597-ben Bodo, Bodio és Budio alakban Verebélyen. 1598-ban István 55 aranyért zálogba bocsátotta kistildi szántóföldjét Verebélyen Bokros Miklósnak és az ő vejének Vajky Lukácsnak. Az 1599-es tizedjegyzék szerint Verebélyen Bodo és Bogyó alakban szerepeltek. 1599-ben a tatárok pusztításaikor a Bogyó család is sok kárt szenvedett Verebélyen. 1608-ban Bogyó Pál Érsekújvárban magtárosként szolgált. A tardoskeddi Bogyó család 1622. május 1-én kapott címeres nemeslevelet II. Ferdinándtól. 1646-ban Nagyszombatban lakó Kecskeméthy János bocsátotta zálogba 10 évre tardoskeddi jószágait Bogyó Mihálynak. A család Ahán, Apáti- vagy Kis- és Nagykéren, Dicskén, Kiscétényben, Nemespannon illetve Tardoskedden is elterjedt. Ahán, Nagykéren, Nemespannon és Verebélyen már az 1664-es török adóösszeírásban szerepelnek Bögi/Bögő alakban. Az 1720-as években bélai Bogyó János és György loptak lovakat Kiscétényben és másutt. 1753-ban Egyed András bevallást tett Bogyó Jakabnak a nemespanni örökléssel kapcsalatban. Nyitra vármegyében nemességüket 1756-ban, 1774-ben, 1785-ben, 1793-ban, 1830-ban, 1834-ben igazolták, illetve kaptak bizonyítványt róla. 1676-ban Győr vármegyében kihirdették II. Mátyás király verebélyi Bogyó másként Dobos Pál és testvére, Bogyó Mátyás nemességéről szóló oklevelét. Nyitra vármegyéből Kiskérről átszármaztak Csanád vármegyébe is. Ott 1770-ben Bogyó Mihály hirdette ki nemességét. Ezen ág Békés és Arad vármegyébe is átszármazott. 1795-ben utóbbi helyen igazolták nemességüket. Csongrád vármegyében Szelevényen telepedtek meg, illetve Szatmár vármegyébe is elszármaztak. Bezdánban mint tanárok tűnnek fel. Címerüket Magyarország Címereskönyve és Szluha Márton közölte. Kék alapon zöld pázsiton lépdelő oroszlán, jobbjában szablyával. Sisakdísz: az oroszlán vörös szíven átdöfött szablyával. Takarók vörös-ezüst, kék-arany. Ettől kissé eltérő Bogyó Mihály 1843-as pecsétje. Bogyó Rudolf 1837-es pecsétjében zászlót tartó oroszlán található. Bogyó Nepomuk János követ 1839-es pecsétjében ugyanez kiegészítve egy B monogrammal. 1698-ban Bogyó Ferenc az egyházi nemességre utaló pecsétet használt: mind a pajzsban, mind a sisakdíszben jobbjában 3 nyilat, baljában két lobogós zászlórudat tartó oroszlán, F B monogrammal. A 19. század végén éltek Bogyó családtagok Gímeskosztolányban és Komjáton is. (hu)
- A Bogyó család több Nyitra vármegyei és Verebélyi széki nemesi család. A különböző ágak rokonságban állhattak egymással. A családnév már a középkor folyamán felbukkant, a 13. században Ürményen és Nyitraivánkán. Peter Keresteš szerint azonban ezen család a 15. századra kihalt és csupán helynévként maradt fenn: Bogyófwlde. Az 1570-es török adóösszeírásban Verebélyen két családjuk szerepel. Ezt követő időben (1587-1592 körül) szintén Verebélyen Bodo alakban Sebestyén, Ambrus és Balázs, ill. Bodio alakban Gáspár és András szerepelnek. 1597-ben Bodo, Bodio és Budio alakban Verebélyen. 1598-ban István 55 aranyért zálogba bocsátotta kistildi szántóföldjét Verebélyen Bokros Miklósnak és az ő vejének Vajky Lukácsnak. Az 1599-es tizedjegyzék szerint Verebélyen Bodo és Bogyó alakban szerepeltek. 1599-ben a tatárok pusztításaikor a Bogyó család is sok kárt szenvedett Verebélyen. 1608-ban Bogyó Pál Érsekújvárban magtárosként szolgált. A tardoskeddi Bogyó család 1622. május 1-én kapott címeres nemeslevelet II. Ferdinándtól. 1646-ban Nagyszombatban lakó Kecskeméthy János bocsátotta zálogba 10 évre tardoskeddi jószágait Bogyó Mihálynak. A család Ahán, Apáti- vagy Kis- és Nagykéren, Dicskén, Kiscétényben, Nemespannon illetve Tardoskedden is elterjedt. Ahán, Nagykéren, Nemespannon és Verebélyen már az 1664-es török adóösszeírásban szerepelnek Bögi/Bögő alakban. Az 1720-as években bélai Bogyó János és György loptak lovakat Kiscétényben és másutt. 1753-ban Egyed András bevallást tett Bogyó Jakabnak a nemespanni örökléssel kapcsalatban. Nyitra vármegyében nemességüket 1756-ban, 1774-ben, 1785-ben, 1793-ban, 1830-ban, 1834-ben igazolták, illetve kaptak bizonyítványt róla. 1676-ban Győr vármegyében kihirdették II. Mátyás király verebélyi Bogyó másként Dobos Pál és testvére, Bogyó Mátyás nemességéről szóló oklevelét. Nyitra vármegyéből Kiskérről átszármaztak Csanád vármegyébe is. Ott 1770-ben Bogyó Mihály hirdette ki nemességét. Ezen ág Békés és Arad vármegyébe is átszármazott. 1795-ben utóbbi helyen igazolták nemességüket. Csongrád vármegyében Szelevényen telepedtek meg, illetve Szatmár vármegyébe is elszármaztak. Bezdánban mint tanárok tűnnek fel. Címerüket Magyarország Címereskönyve és Szluha Márton közölte. Kék alapon zöld pázsiton lépdelő oroszlán, jobbjában szablyával. Sisakdísz: az oroszlán vörös szíven átdöfött szablyával. Takarók vörös-ezüst, kék-arany. Ettől kissé eltérő Bogyó Mihály 1843-as pecsétje. Bogyó Rudolf 1837-es pecsétjében zászlót tartó oroszlán található. Bogyó Nepomuk János követ 1839-es pecsétjében ugyanez kiegészítve egy B monogrammal. 1698-ban Bogyó Ferenc az egyházi nemességre utaló pecsétet használt: mind a pajzsban, mind a sisakdíszben jobbjában 3 nyilat, baljában két lobogós zászlórudat tartó oroszlán, F B monogrammal. A 19. század végén éltek Bogyó családtagok Gímeskosztolányban és Komjáton is. (hu)
|
