| dbo:abstract
|
- A számítógépes hálózatoknál, a Bootstrap Protokoll, vagy BOOTP egy hálózati protokollt jelent, amelyet egy hálózati kliens arra használhat, hogy kapjon egy IP-címet a konfigurációs szervertől. A BOOTP protokollt eredetileg az -es szabványban definiálták. A BOOTP-t általában a rendszer betöltése során használják, amikor a számítógép elindul. Egy BOOTP konfigurációs szerver engedélyez egy IP címet minden kliensnek a közös címkészletből. A BOOTP a User Datagram Protocol (UDP)-t használja üzenetküldésre, de csak az IPv4 hálózatokon. Történeti szempontból, a BOOTP-t használták Unix-féle lemez nélküli munkaállomásokon is, hogy megkapják a hálózati helyét a boot image-üknek, valamint egy IP címet. Valamint vállalatok is használták, arra, hogy egy előre konfigurált kliens (pl.: Windows) installációt nyújtsanak, újonnan telepített PC-kre. Eredetileg egy betöltő floppy lemez használatára volt szükség, hogy létre lehessen hozni az első hálózati kapcsolatot, de később a hálózati kártya gyártók beágyazták a protokollt az interfész kártyák BIOS-ába, mint rendszer eszköz, alaplapra szerelt hálózati adapterekkel, amelyek megengedik a közvetlen hálózati indítást. A közelmúltban, a felhasználók, akik érdekeltek a lemez nélküli önálló PC-s média központok használatában, újra érdeklődést mutattak a Windows operációs rendszer effajta betöltési módszeréhez. A dinamikus állomáskonfiguráló protokoll (angolul Dynamic Host Configuration Protocol, rövidítve DHCP) egy fejlettebb protokoll, amely ugyanezt a célt szolgálja. Ez a protokoll kiszorította a BOOTP-t a piacról. A legtöbb DHCP szerver BOOTP szerverként is működik. (hu)
- A számítógépes hálózatoknál, a Bootstrap Protokoll, vagy BOOTP egy hálózati protokollt jelent, amelyet egy hálózati kliens arra használhat, hogy kapjon egy IP-címet a konfigurációs szervertől. A BOOTP protokollt eredetileg az -es szabványban definiálták. A BOOTP-t általában a rendszer betöltése során használják, amikor a számítógép elindul. Egy BOOTP konfigurációs szerver engedélyez egy IP címet minden kliensnek a közös címkészletből. A BOOTP a User Datagram Protocol (UDP)-t használja üzenetküldésre, de csak az IPv4 hálózatokon. Történeti szempontból, a BOOTP-t használták Unix-féle lemez nélküli munkaállomásokon is, hogy megkapják a hálózati helyét a boot image-üknek, valamint egy IP címet. Valamint vállalatok is használták, arra, hogy egy előre konfigurált kliens (pl.: Windows) installációt nyújtsanak, újonnan telepített PC-kre. Eredetileg egy betöltő floppy lemez használatára volt szükség, hogy létre lehessen hozni az első hálózati kapcsolatot, de később a hálózati kártya gyártók beágyazták a protokollt az interfész kártyák BIOS-ába, mint rendszer eszköz, alaplapra szerelt hálózati adapterekkel, amelyek megengedik a közvetlen hálózati indítást. A közelmúltban, a felhasználók, akik érdekeltek a lemez nélküli önálló PC-s média központok használatában, újra érdeklődést mutattak a Windows operációs rendszer effajta betöltési módszeréhez. A dinamikus állomáskonfiguráló protokoll (angolul Dynamic Host Configuration Protocol, rövidítve DHCP) egy fejlettebb protokoll, amely ugyanezt a célt szolgálja. Ez a protokoll kiszorította a BOOTP-t a piacról. A legtöbb DHCP szerver BOOTP szerverként is működik. (hu)
|
