| dbo:abstract
|
- Lucrezia Borgia (egyéb névváltozatok: Lucretia Borgia, Borgia Lukrécia (Subiaco, 1480. április 18., – Ferrara, 1519. június 24.), katalánul: Lucrècia Borja, itáliai hercegnő. Rodrigo Borgia, a későbbi VI. Sándor pápa és Vannozza de Cattanei leánya. Testvérei: Cesare Borgia, Giovanni (Juan) Borgia, Volt két féltestvére is, akiknek az anyjuk ismeretlen: Don Pedro Luis de Borja és Girolama de Borja. A a reneszánsz kor egyik leghírhedtebb családja volt, híresek voltak testi erejükről és bámulatos szellemi képességeikről csakúgy, mint erkölcstelenségükről. A későbbi krónikák Lucrezia nevét befeketítették, akárcsak családjának többi tagjáét. Számos vád - mint az apjával és testvérével folytatott vérfertőző viszony és két férjének rejtélyes halála - azonban megalapozatlannak bizonyult, jóllehet, a méregkeverő nevet nem mosták még le róla. Maria Bellonci Lucrezia BorgiájaSokan írtak róla, mégis a leghitelesebb forrásnak Maria Bellonci: Lucrezia Borgia című regénye tűnik, amelyet 1939-ben adtak ki először és rögtön még az évben el is nyerte a . A könyvnek olyan nagy sikere lett, hogy még plágium is történt. 1953-ban jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban Simon Harcourt-Smith „műve” a The marriage at Ferrara. Az írónő pert indított, amit természetesen meg is nyert. Maria Bellonci sok szép könyvet írt, de többek szerint a mesterműve a Lucrezia Borgia, amelyen 8 évig dolgozott, kemény kutatómunkával. A mű sikeréhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy az írónő férje a híres kritikus, Goffredo Bellonci volt, akivel együtt kultúrköröket is szerveztek, elősegítve a világháború alatt az olasz irodalmi élet fennállását. 1944-ben ’’amici della domenica néven futó összejöveteleket szerveznek, ami nemcsak kulturális esemény, hanem a háború alatti irodalom segítője is.Ha mindenképpen be szeretnénk skatulyázni, akkor azt mondhatjuk rá, hogy történelmi regény, de a történelmi regény jellemzőitől abban eltér, hogy az írónő bár egyes szám harmadik személyben beszél a főszereplőről. Valójában sokszor azt érezteti az olvasóval, hogy a művet Lucrezia maga írta. Jóval több lett egy történelmi regénynél: történelem, politika, kultúra, korrajz és az írónő tanulmányozói szerint fontos önéletrajzi tanúbizonyság. Az írónő érezhetően szimpátiát érez a főszereplő iránt és akik ismerik életrajzát, sok hasonló jellemvonást fedezhetnek fel a két karakterben. (hu)
- Lucrezia Borgia (egyéb névváltozatok: Lucretia Borgia, Borgia Lukrécia (Subiaco, 1480. április 18., – Ferrara, 1519. június 24.), katalánul: Lucrècia Borja, itáliai hercegnő. Rodrigo Borgia, a későbbi VI. Sándor pápa és Vannozza de Cattanei leánya. Testvérei: Cesare Borgia, Giovanni (Juan) Borgia, Volt két féltestvére is, akiknek az anyjuk ismeretlen: Don Pedro Luis de Borja és Girolama de Borja. A a reneszánsz kor egyik leghírhedtebb családja volt, híresek voltak testi erejükről és bámulatos szellemi képességeikről csakúgy, mint erkölcstelenségükről. A későbbi krónikák Lucrezia nevét befeketítették, akárcsak családjának többi tagjáét. Számos vád - mint az apjával és testvérével folytatott vérfertőző viszony és két férjének rejtélyes halála - azonban megalapozatlannak bizonyult, jóllehet, a méregkeverő nevet nem mosták még le róla. Maria Bellonci Lucrezia BorgiájaSokan írtak róla, mégis a leghitelesebb forrásnak Maria Bellonci: Lucrezia Borgia című regénye tűnik, amelyet 1939-ben adtak ki először és rögtön még az évben el is nyerte a . A könyvnek olyan nagy sikere lett, hogy még plágium is történt. 1953-ban jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban Simon Harcourt-Smith „műve” a The marriage at Ferrara. Az írónő pert indított, amit természetesen meg is nyert. Maria Bellonci sok szép könyvet írt, de többek szerint a mesterműve a Lucrezia Borgia, amelyen 8 évig dolgozott, kemény kutatómunkával. A mű sikeréhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy az írónő férje a híres kritikus, Goffredo Bellonci volt, akivel együtt kultúrköröket is szerveztek, elősegítve a világháború alatt az olasz irodalmi élet fennállását. 1944-ben ’’amici della domenica néven futó összejöveteleket szerveznek, ami nemcsak kulturális esemény, hanem a háború alatti irodalom segítője is.Ha mindenképpen be szeretnénk skatulyázni, akkor azt mondhatjuk rá, hogy történelmi regény, de a történelmi regény jellemzőitől abban eltér, hogy az írónő bár egyes szám harmadik személyben beszél a főszereplőről. Valójában sokszor azt érezteti az olvasóval, hogy a művet Lucrezia maga írta. Jóval több lett egy történelmi regénynél: történelem, politika, kultúra, korrajz és az írónő tanulmányozói szerint fontos önéletrajzi tanúbizonyság. Az írónő érezhetően szimpátiát érez a főszereplő iránt és akik ismerik életrajzát, sok hasonló jellemvonást fedezhetnek fel a két karakterben. (hu)
|
