| dbo:abstract
|
- A boszorkányüldözés a boszorkányoknak kikiáltott vagy a vádak alapján boszorkánysággal foglalkozó vagy ahhoz kötődő személyek üldözése. Gyakran a tömeghisztéria nyomán indították meg ezen üldözéseket. A korai kereszténység, a régi pogány szokásokkal összefüggő ünnepeket sok esetben beillesztette a vallásos közösségei életébe. Azonban az érett középkorban, a végleg kereszténnyé vált Európában az egyház és a teológusok kezdték kirostálni a keresztény vallással ellentétes népi elemeket. A boszorkány (másképpen boszorka, vasorrú bába, bosorka, striga, bosorák, bosor) a magyar szerint olyan valaki, aki természetfeletti, démoni képességekkel rendelkezik, illetve rosszat, betegséget, pusztulást hoz. Az Európában elterjedt babonák és hiedelmek a 14–15. század folyamán tömeges boszorkányüldözéssé változtatták a ősi pogány félelmeket és a boszorkányperek hatására a máglyákon ezrével égették el a „Sátán szeretőit”, akik interperszonális lényként az emberi személy és a természetfeletti, természeti hatalom között állnak. Az antik mágikus hiedelmekből és az archaikus népi mitológiákból a középkor folyamán egy olyan új boszorkányhit formálódott, amelyben az ördöggel kötött szövetség lett a központi elem. A kora középkori eretnek- és zsidóüldözések sztereotípiái a középkor európai keresztény társadalmaiban, a hit ellen szerveződő titkos ördögimádó szekták képévé alakultak át, beleszőve a boszorkányokról és démonokról szóló számtalan népi elképzelést. A boszorkánykultúra és a kereszténység ellentmondásos kölcsönhatásának eredményeként alakult ki az európai boszorkányüldözés, amely tömeges formában egészen a felvilágosodás koráig, a 18. század végéig tartott. (hu)
- A boszorkányüldözés a boszorkányoknak kikiáltott vagy a vádak alapján boszorkánysággal foglalkozó vagy ahhoz kötődő személyek üldözése. Gyakran a tömeghisztéria nyomán indították meg ezen üldözéseket. A korai kereszténység, a régi pogány szokásokkal összefüggő ünnepeket sok esetben beillesztette a vallásos közösségei életébe. Azonban az érett középkorban, a végleg kereszténnyé vált Európában az egyház és a teológusok kezdték kirostálni a keresztény vallással ellentétes népi elemeket. A boszorkány (másképpen boszorka, vasorrú bába, bosorka, striga, bosorák, bosor) a magyar szerint olyan valaki, aki természetfeletti, démoni képességekkel rendelkezik, illetve rosszat, betegséget, pusztulást hoz. Az Európában elterjedt babonák és hiedelmek a 14–15. század folyamán tömeges boszorkányüldözéssé változtatták a ősi pogány félelmeket és a boszorkányperek hatására a máglyákon ezrével égették el a „Sátán szeretőit”, akik interperszonális lényként az emberi személy és a természetfeletti, természeti hatalom között állnak. Az antik mágikus hiedelmekből és az archaikus népi mitológiákból a középkor folyamán egy olyan új boszorkányhit formálódott, amelyben az ördöggel kötött szövetség lett a központi elem. A kora középkori eretnek- és zsidóüldözések sztereotípiái a középkor európai keresztény társadalmaiban, a hit ellen szerveződő titkos ördögimádó szekták képévé alakultak át, beleszőve a boszorkányokról és démonokról szóló számtalan népi elképzelést. A boszorkánykultúra és a kereszténység ellentmondásos kölcsönhatásának eredményeként alakult ki az európai boszorkányüldözés, amely tömeges formában egészen a felvilágosodás koráig, a 18. század végéig tartott. (hu)
|
