| dbo:abstract
|
- Parmai Mária Lujza (teljes születési nevén Lujza Mária Terézia Anna, olaszul: Maria Luisa di Parma, spanyolul: María Luisa de Parma; Parma, , 1751. december 9. – Róma, Pápai állam, 1819. január 2.), Asztúria hercegnéje 1765 és 1788 között, majd Spanyolország királynéja 1788-tól a félszigeti háborúban, 1808-ban történt hitvesével való lemondatásáig. Ő volt I. Fülöp parmai herceg és Franciaországi Lujza Erzsébet hercegné legfiatalabb leánya. 1765-ben házasodott össze a későbbi IV. Károly spanyol királlyal. Szeretőjével, Manuel Godoy herceggel való kapcsolata, valamint a férjére, a királyra gyakorolt befolyása okán népszerűtlen volt a köznép és az arisztokrácia köreiben egyaránt. Megítélésén tovább rontott, hogy egyes feltételezések szerint ő mérgeztette meg fiának, a jövendőbeli királynak, Ferdinánd infánsnak hitvesét, Mária Antónia asztúriai hercegnét, akit közismerten nem kedvelt. Miután 1808-ban fiuk lemondatta, férjével és Godoy herceggel együtt Napóleon császár fogságba került. Onnan csak 1812-ben távozhattak a császár engedélyével a Pápai államba, ahol életük hátralévő részét töltötték. Mária Lujzának összesen huszonnégy terhessége volt, ebből tizennégy gyermeke született, tíz azonban vetéléssel végződött. A királyné végül Rómában hunyt el 1819-ben, tüdőgyulladás következtében. Nyughelye ma is Spanyolországban, a San Lorenzo de El Escorial-i királyi kolostorban található. (hu)
- Parmai Mária Lujza (teljes születési nevén Lujza Mária Terézia Anna, olaszul: Maria Luisa di Parma, spanyolul: María Luisa de Parma; Parma, , 1751. december 9. – Róma, Pápai állam, 1819. január 2.), Asztúria hercegnéje 1765 és 1788 között, majd Spanyolország királynéja 1788-tól a félszigeti háborúban, 1808-ban történt hitvesével való lemondatásáig. Ő volt I. Fülöp parmai herceg és Franciaországi Lujza Erzsébet hercegné legfiatalabb leánya. 1765-ben házasodott össze a későbbi IV. Károly spanyol királlyal. Szeretőjével, Manuel Godoy herceggel való kapcsolata, valamint a férjére, a királyra gyakorolt befolyása okán népszerűtlen volt a köznép és az arisztokrácia köreiben egyaránt. Megítélésén tovább rontott, hogy egyes feltételezések szerint ő mérgeztette meg fiának, a jövendőbeli királynak, Ferdinánd infánsnak hitvesét, Mária Antónia asztúriai hercegnét, akit közismerten nem kedvelt. Miután 1808-ban fiuk lemondatta, férjével és Godoy herceggel együtt Napóleon császár fogságba került. Onnan csak 1812-ben távozhattak a császár engedélyével a Pápai államba, ahol életük hátralévő részét töltötték. Mária Lujzának összesen huszonnégy terhessége volt, ebből tizennégy gyermeke született, tíz azonban vetéléssel végződött. A királyné végül Rómában hunyt el 1819-ben, tüdőgyulladás következtében. Nyughelye ma is Spanyolországban, a San Lorenzo de El Escorial-i királyi kolostorban található. (hu)
|
