| dbo:abstract
|
- A Brazil Nemzeti Múzeum (portugálul: Museu Nacional) Brazília elsődleges és legidősebb múzeuma. A Rio de Janeiró-i Quinta da Boa Vista parkban, a Szent Kristóf-palotában (Paço de São Cristóvão) található múzeum az amerikai kontinens egyik leggazdagabb természetrajzi, néprajzi és régészeti gyűjteményével rendelkező tudományos intézménye. A palota a rezidenciájaként szolgált 1808 és 1821 között, majd a brazil császári családnak adott otthont 1822 és 1889 között. 1889–1891 között a palotában ülésezett a köztársasági alkotmánygyűlés. A neoklasszicista épület 1892-ben lett az 1818-ban alapított múzeum otthona, majd 1938-ban műemlékké nyilvánították. Az 1818. június 6-án, VI. János portugál király által alapított „Királyi Múzeum” eredetileg a Campo de Santana parkban állt, és az 1784-ben Luís de Vasconcelos e Sousa alkirály alapított Casa dos Pássaros (Madarak háza) gyűjteményét, illetve ásványtani és állattani gyűjteményeket állított ki. A Királyi Múzeum alapításának az volt a célja, hogy elősegítse az ország társadalmi és gazdasági fejlődését azáltal, hogy az oktatást, a kultúrát és a tudományokat széles körben terjeszti. A 19. században az intézmény már Dél-Amerika legfontosabb ilyen jellegű múzeumaként volt számon tartva. 1946-ban a Rio de Janeiró-i Szövetségi Egyetem része lett. A múzeum több mint 20 millió tárgyból álló gyűjteménnyel rendelkezik, amely magába foglalja az ország legjelentősebb természetrajzi és antropológiai tárgyi anyagát, illetve számos olyan elemet, amely a világ távoli tájiról, más kultúráktól vagy éppen antik civilizációktól származik. Fennállásának két évszázada során felfedezőutak, régészeti ásatások, vásárlások, adományozások és cserék révén bővült az intézmény állománya, amelyet hét főbb csoportra osztottak: geológia, paleontológia, növénytan, állattan, biológiai antropológia, régészet és néprajz. A múzeum akadémiai részlegeinek feladata, hogy az ország területén (és a világ más területein, köztük az Antarktiszon is) a szakiránynak megfelelő kutatásokat elvégezzék. Az intézményben található Brazília egyik legnagyobb tudományos könyvtára is, melyben több mint 470 000 kötet és 2400 ritka mű kapott helyet. Az állandó és időszakos kiállítások bemutatása mellett a múzeum oktatási intézményként is működött, különböző szakirányú képzéseket szervezett az érdeklődők számára. Az intézmény kötelékébe tartozik a Paço de São Cristóvão szomszédságában található botanikus kert (Horto Botânico), illetve az Espírito Santo állami Santa Teresa városában a Santa Lúcia Biológiai Állomás, amelyet a Prof. Mello Leitão Biológiai Múzeummal közösen működtetnek. Egy harmadik helyszín is tartozik a Nemzeti Múzeumhoz, amely Saquarema városában található, ez a terepmunkák logisztikai központjaként működik. Fontos tevékenysége a múzeumnak a kiadói munka is: az Archivos do Museu Nacional Brazília legidősebb tudományos lapja, amely 1876 óta jelenik meg. A múzeumnak otthont adó palota 2018. szeptember 2-án éjszaka leégett. Becslések szerint a tűzvészben a gyűjtemény 90%-a megsemmisült. Az esetet követően a romokat egy 5000 m² területű fém tetőszerkezettel fedték le, és a helyszínt régészeti területté nyilvánították. (hu)
- A Brazil Nemzeti Múzeum (portugálul: Museu Nacional) Brazília elsődleges és legidősebb múzeuma. A Rio de Janeiró-i Quinta da Boa Vista parkban, a Szent Kristóf-palotában (Paço de São Cristóvão) található múzeum az amerikai kontinens egyik leggazdagabb természetrajzi, néprajzi és régészeti gyűjteményével rendelkező tudományos intézménye. A palota a rezidenciájaként szolgált 1808 és 1821 között, majd a brazil császári családnak adott otthont 1822 és 1889 között. 1889–1891 között a palotában ülésezett a köztársasági alkotmánygyűlés. A neoklasszicista épület 1892-ben lett az 1818-ban alapított múzeum otthona, majd 1938-ban műemlékké nyilvánították. Az 1818. június 6-án, VI. János portugál király által alapított „Királyi Múzeum” eredetileg a Campo de Santana parkban állt, és az 1784-ben Luís de Vasconcelos e Sousa alkirály alapított Casa dos Pássaros (Madarak háza) gyűjteményét, illetve ásványtani és állattani gyűjteményeket állított ki. A Királyi Múzeum alapításának az volt a célja, hogy elősegítse az ország társadalmi és gazdasági fejlődését azáltal, hogy az oktatást, a kultúrát és a tudományokat széles körben terjeszti. A 19. században az intézmény már Dél-Amerika legfontosabb ilyen jellegű múzeumaként volt számon tartva. 1946-ban a Rio de Janeiró-i Szövetségi Egyetem része lett. A múzeum több mint 20 millió tárgyból álló gyűjteménnyel rendelkezik, amely magába foglalja az ország legjelentősebb természetrajzi és antropológiai tárgyi anyagát, illetve számos olyan elemet, amely a világ távoli tájiról, más kultúráktól vagy éppen antik civilizációktól származik. Fennállásának két évszázada során felfedezőutak, régészeti ásatások, vásárlások, adományozások és cserék révén bővült az intézmény állománya, amelyet hét főbb csoportra osztottak: geológia, paleontológia, növénytan, állattan, biológiai antropológia, régészet és néprajz. A múzeum akadémiai részlegeinek feladata, hogy az ország területén (és a világ más területein, köztük az Antarktiszon is) a szakiránynak megfelelő kutatásokat elvégezzék. Az intézményben található Brazília egyik legnagyobb tudományos könyvtára is, melyben több mint 470 000 kötet és 2400 ritka mű kapott helyet. Az állandó és időszakos kiállítások bemutatása mellett a múzeum oktatási intézményként is működött, különböző szakirányú képzéseket szervezett az érdeklődők számára. Az intézmény kötelékébe tartozik a Paço de São Cristóvão szomszédságában található botanikus kert (Horto Botânico), illetve az Espírito Santo állami Santa Teresa városában a Santa Lúcia Biológiai Állomás, amelyet a Prof. Mello Leitão Biológiai Múzeummal közösen működtetnek. Egy harmadik helyszín is tartozik a Nemzeti Múzeumhoz, amely Saquarema városában található, ez a terepmunkák logisztikai központjaként működik. Fontos tevékenysége a múzeumnak a kiadói munka is: az Archivos do Museu Nacional Brazília legidősebb tudományos lapja, amely 1876 óta jelenik meg. A múzeumnak otthont adó palota 2018. szeptember 2-án éjszaka leégett. Becslések szerint a tűzvészben a gyűjtemény 90%-a megsemmisült. Az esetet követően a romokat egy 5000 m² területű fém tetőszerkezettel fedték le, és a helyszínt régészeti területté nyilvánították. (hu)
|
