| dbo:abstract
|
- Bródy Károly (Debrecen, 1896 május 1.– ??) magyar zsidó származású orvos. Orvosi tanulmányait a párizsi Sorbonne Egyetemen végezte és Franciaországban telepedett le. Orvossá avatása után a Cannes melletti grassei La Brise szanatórium igazgató-főorvosa lett; itt főként helioterápiával és az idegbetegségekkel foglalkozott. Alapvető és tudományos körökben feltűnést keltett munkája: a tuberkulotikus hashártyagyulladás modern felfogása és kezelése. (Conception moderne de la péritonite tuberculeuse et de son traitement). Értékes és nagy jelentőségű tudományos munkásságáért a párizsi orvosi akadémia 1928-ban az Argut-díjjal tüntette ki, mely a legnagyobb orvosi kitüntetések egyike, továbbá az Académie de Médecine de Paris laureatusi címmel, 1929-ben pedig az Otterbourg-díjat is megkapta. 1929-ben a párizsi nemzetközi aktinológiai, 1930-ban a liegei fiziológiai orvoskongresszuson őt bízták meg a francia orvosi tudomány képviseletével, saját napkezelési módszeréről tartott előadása általános elismerésben részesült. Az 1930-as években természetes gyógymódokkal, 6-40 napos böjtkúrával, nyers táplálkozással, légzés- és tornagyakorlatokkal, napkúrával gyógyította intézetében a betegeit. Lengyel Miklós író, aki három hónapot töltött nála, a Gyönyörök vezeklői című könyvében (1939) az intézetében látott tapasztalatokról, gyógyulásokról számol be. (hu)
- Bródy Károly (Debrecen, 1896 május 1.– ??) magyar zsidó származású orvos. Orvosi tanulmányait a párizsi Sorbonne Egyetemen végezte és Franciaországban telepedett le. Orvossá avatása után a Cannes melletti grassei La Brise szanatórium igazgató-főorvosa lett; itt főként helioterápiával és az idegbetegségekkel foglalkozott. Alapvető és tudományos körökben feltűnést keltett munkája: a tuberkulotikus hashártyagyulladás modern felfogása és kezelése. (Conception moderne de la péritonite tuberculeuse et de son traitement). Értékes és nagy jelentőségű tudományos munkásságáért a párizsi orvosi akadémia 1928-ban az Argut-díjjal tüntette ki, mely a legnagyobb orvosi kitüntetések egyike, továbbá az Académie de Médecine de Paris laureatusi címmel, 1929-ben pedig az Otterbourg-díjat is megkapta. 1929-ben a párizsi nemzetközi aktinológiai, 1930-ban a liegei fiziológiai orvoskongresszuson őt bízták meg a francia orvosi tudomány képviseletével, saját napkezelési módszeréről tartott előadása általános elismerésben részesült. Az 1930-as években természetes gyógymódokkal, 6-40 napos böjtkúrával, nyers táplálkozással, légzés- és tornagyakorlatokkal, napkúrával gyógyította intézetében a betegeit. Lengyel Miklós író, aki három hónapot töltött nála, a Gyönyörök vezeklői című könyvében (1939) az intézetében látott tapasztalatokról, gyógyulásokról számol be. (hu)
|
