| dbo:abstract
|
- A buddhista etika hagyományosan Gautama Buddha és az őt követő, más megvilágosodott emberek nézeteit képviselő buddhista etikára vonatkozik. A morális előírásokat a buddhista szövegek és a különböző hagyományvonalak tartalmazzák. A buddhista etika legtöbb tudósa munkája során a buddhista szövegek tanulmányozására illetve a hagyományos buddhista társadalmak antropológiai bizonyítékaira támaszkodik. A hagyományos buddhizmus szerint a világi emberek számára a buddhista etikát az öt fogadalom jelenti, amely az öléstől, a lopástól, a hazugságtól, a helytelen szexuális magaviselettől és a bódító szerek használatától való tartózkodás. A világi emberek buddhizmushoz való elköteleződését az ezen cselekedetektől való tartózkodás fogadalma jelenti. Ezek nem parancsok, hanem olyan irányelvek, amelyeket a követők önként vállalnak a gyakorlatok sikeresebb végzése érdekében. A buddhista gondolkodásmódban a dána (az adás/adakozás gyakorlata) és az etikus magaviselet maguktól finomítják a tudatot olyan szintre, amelyen az alacsonyabb létbirodalmakban való újjászületés már nem valószínű. A buddhista szerzetesek (bhikkhu) és apácák (bhikkhuni) ennél sokkalta több fogadalmat követnek (lásd: Vinaja). Gautama Buddha (i. e. 623 - i. e. 543) a nemes nyolcrétű ösvény részeként kijelölte a világi követők számára is az elfogadható magaviseletet. A legelső fogadalom az erőszakmentesség és mások nem bántása (szándékosan), amely minden érző lényre vonatkozik, az emberektől egészen a legapróbb élőlényekig, bár nem olyan szélsőséges mértékben, mint a dzsainizmusban. (hu)
- A buddhista etika hagyományosan Gautama Buddha és az őt követő, más megvilágosodott emberek nézeteit képviselő buddhista etikára vonatkozik. A morális előírásokat a buddhista szövegek és a különböző hagyományvonalak tartalmazzák. A buddhista etika legtöbb tudósa munkája során a buddhista szövegek tanulmányozására illetve a hagyományos buddhista társadalmak antropológiai bizonyítékaira támaszkodik. A hagyományos buddhizmus szerint a világi emberek számára a buddhista etikát az öt fogadalom jelenti, amely az öléstől, a lopástól, a hazugságtól, a helytelen szexuális magaviselettől és a bódító szerek használatától való tartózkodás. A világi emberek buddhizmushoz való elköteleződését az ezen cselekedetektől való tartózkodás fogadalma jelenti. Ezek nem parancsok, hanem olyan irányelvek, amelyeket a követők önként vállalnak a gyakorlatok sikeresebb végzése érdekében. A buddhista gondolkodásmódban a dána (az adás/adakozás gyakorlata) és az etikus magaviselet maguktól finomítják a tudatot olyan szintre, amelyen az alacsonyabb létbirodalmakban való újjászületés már nem valószínű. A buddhista szerzetesek (bhikkhu) és apácák (bhikkhuni) ennél sokkalta több fogadalmat követnek (lásd: Vinaja). Gautama Buddha (i. e. 623 - i. e. 543) a nemes nyolcrétű ösvény részeként kijelölte a világi követők számára is az elfogadható magaviseletet. A legelső fogadalom az erőszakmentesség és mások nem bántása (szándékosan), amely minden érző lényre vonatkozik, az emberektől egészen a legapróbb élőlényekig, bár nem olyan szélsőséges mértékben, mint a dzsainizmusban. (hu)
|
