| dbo:abstract
|
- A buddhizmus Afganisztánban az egyik fő vallás volt az iszlám megjelenése előtt. A buddhizmus rendkívül népszerű volt a Hindukus hegységtől délre. Az Indiából származó vallás legelőször az i. e. 305-ben ért el Afganisztán területére, amikor a görög Szeleukida Birodalom szövetségre lépett az indiai Maurja Birodalommal. Az ebből keletkező gréko-buddhizmus virágzott a Görög-Backtriai királyságban (i. e. 250 – i. e. 125), majd az Indo-görög királyság késői időszakában (i. e. 180 – i. sz. 10) a mai modern Észak-Pakisztán és Afganisztán területén. A gréko-buddhizmus virágzásának csúcsát a Kusán Birodalom idején élte, ahol a görög ábécét használták a baktriai nyelv írásához. Számos buddhista szerzetes végzett hittérítő tevékenységet. Közülük a legjelentősebbek Bódhidharma, a csan buddhizmus és a saolin kungfu legendás alapítója, Lókakséma (i. sz. 178 körül), aki a kínai fővárosig, Lojangig utazott és elsőként fordította le a mahájána buddhista szövegeket kínai nyelvre és Mahádharmarakszita, aki a Mahávamsza (XXIX. fejezet) szerint 30 000 szerzetessel utazott a „kaukázusi Alexandriából” Srí Lankára, hogy részt vegyenek az anuradhapurai átadásán. A görög-baktriai király, , (páli: "Milinda," uralkodása: i. e. 165 – i. e. 135), a buddhizmus neves patrónusa, akinek történetét megőrizte a szövege. Évszázadokon át a közép-ázsiai buddhizmus oktatási központjának bizonyult az Észak-Afganisztán területén lévő ("új kolostor") perzsa buddhista kolostor. A buddhizmus Afganisztán területén erős hanyatlásnak indult, amikor az iszlám előrenyomult a térségben a 7. században, és a 11. században a Ghaznavid muszlim dinasztia idején teljesen eltűnt. (hu)
- A buddhizmus Afganisztánban az egyik fő vallás volt az iszlám megjelenése előtt. A buddhizmus rendkívül népszerű volt a Hindukus hegységtől délre. Az Indiából származó vallás legelőször az i. e. 305-ben ért el Afganisztán területére, amikor a görög Szeleukida Birodalom szövetségre lépett az indiai Maurja Birodalommal. Az ebből keletkező gréko-buddhizmus virágzott a Görög-Backtriai királyságban (i. e. 250 – i. e. 125), majd az Indo-görög királyság késői időszakában (i. e. 180 – i. sz. 10) a mai modern Észak-Pakisztán és Afganisztán területén. A gréko-buddhizmus virágzásának csúcsát a Kusán Birodalom idején élte, ahol a görög ábécét használták a baktriai nyelv írásához. Számos buddhista szerzetes végzett hittérítő tevékenységet. Közülük a legjelentősebbek Bódhidharma, a csan buddhizmus és a saolin kungfu legendás alapítója, Lókakséma (i. sz. 178 körül), aki a kínai fővárosig, Lojangig utazott és elsőként fordította le a mahájána buddhista szövegeket kínai nyelvre és Mahádharmarakszita, aki a Mahávamsza (XXIX. fejezet) szerint 30 000 szerzetessel utazott a „kaukázusi Alexandriából” Srí Lankára, hogy részt vegyenek az anuradhapurai átadásán. A görög-baktriai király, , (páli: "Milinda," uralkodása: i. e. 165 – i. e. 135), a buddhizmus neves patrónusa, akinek történetét megőrizte a szövege. Évszázadokon át a közép-ázsiai buddhizmus oktatási központjának bizonyult az Észak-Afganisztán területén lévő ("új kolostor") perzsa buddhista kolostor. A buddhizmus Afganisztán területén erős hanyatlásnak indult, amikor az iszlám előrenyomult a térségben a 7. században, és a 11. században a Ghaznavid muszlim dinasztia idején teljesen eltűnt. (hu)
|
