| dbo:abstract
|
- A buddhizmus Mongóliában a tibeti buddhizmushoz tartozó gelug és kagyü iskoláktól kölcsönözte jellegzetességeit. Hagyományosan a mongol etnikai vallásokban a mennyországot (az "örök kék ég") és az őseiket imádták, valamint az ősi, észak-ázsiai sámánizmust gyakorolták, amelyben emberi közvetítők (sámánok) transz állapotába esve kapcsolatot létesítettek különböző lelkekkel és szellemekkel. Jóllehet a Jüan-dinasztia uralkodói a 14-15. században már felvették a tibeti buddhizmust vallásként, a birodalom bukása után a mongolok visszatértek a régi sámánista szokásokhoz. 1578-ban Altan mongol nagykán újra szerette volna egyesíteni a mongolokat, hogy túlszárnyalja még Dszingisz kán sikereit is, ezért meghívta az éppen virágzó gelug iskolát tárgyalásra. Ezután szövetséget kötöttek, amely feljogosította Altan kánt uralkodói jogcímre, amelyért cserébe védelmet ígért a buddhista iskolának. Altan kán adta a tibeti vezetőnek a dalai láma ("az óceán bölcsessége") címet. Altan kán röviddel ezután meghalt ugyan, de a gelugpa elterjedt egész Mongóliában, részben az elégedett mongol arisztokráciának köszönhetően, akik ettől remélték, hogy egyesíteni tudják a mongolokat egy állammá. Országszerte vihárákat (mongol: dacan) építettek, gyakran kereskedelmi útvonalak találkozásainál vagy nyári legelőkön, ahol az állattenyésztők összegyűltek hatalmas nyájaikkal és sámán szertartásokat végeztek és áldozatokat mutattak be. A buddhista szerzetesek elhúzódó küzdelmet folytattak a bennszülött sámánokkal szemben és valamilyen mértékben sikerült is átvenniük a szerepüket gyógyítóként. (hu)
- A buddhizmus Mongóliában a tibeti buddhizmushoz tartozó gelug és kagyü iskoláktól kölcsönözte jellegzetességeit. Hagyományosan a mongol etnikai vallásokban a mennyországot (az "örök kék ég") és az őseiket imádták, valamint az ősi, észak-ázsiai sámánizmust gyakorolták, amelyben emberi közvetítők (sámánok) transz állapotába esve kapcsolatot létesítettek különböző lelkekkel és szellemekkel. Jóllehet a Jüan-dinasztia uralkodói a 14-15. században már felvették a tibeti buddhizmust vallásként, a birodalom bukása után a mongolok visszatértek a régi sámánista szokásokhoz. 1578-ban Altan mongol nagykán újra szerette volna egyesíteni a mongolokat, hogy túlszárnyalja még Dszingisz kán sikereit is, ezért meghívta az éppen virágzó gelug iskolát tárgyalásra. Ezután szövetséget kötöttek, amely feljogosította Altan kánt uralkodói jogcímre, amelyért cserébe védelmet ígért a buddhista iskolának. Altan kán adta a tibeti vezetőnek a dalai láma ("az óceán bölcsessége") címet. Altan kán röviddel ezután meghalt ugyan, de a gelugpa elterjedt egész Mongóliában, részben az elégedett mongol arisztokráciának köszönhetően, akik ettől remélték, hogy egyesíteni tudják a mongolokat egy állammá. Országszerte vihárákat (mongol: dacan) építettek, gyakran kereskedelmi útvonalak találkozásainál vagy nyári legelőkön, ahol az állattenyésztők összegyűltek hatalmas nyájaikkal és sámán szertartásokat végeztek és áldozatokat mutattak be. A buddhista szerzetesek elhúzódó küzdelmet folytattak a bennszülött sámánokkal szemben és valamilyen mértékben sikerült is átvenniük a szerepüket gyógyítóként. (hu)
|
