| dbo:abstract
|
- A bululú spanyol színházelméleti fogalom, olyan vándorszínészt jelentett, aki gyalogosan járta a vidéket, és ahol fellépett, egymaga adott elő többszereplős színdarabokat. A 16. század elejétől a 18. század végéig voltak népszerűek az ilyen vándorszínészek, akik főleg falvakban, vidéki kisvárosokban léptek fel ünnepek, vásárok idején. A foglalkozás sikeres űzéséhez elengedhetetlen volt az a képesség, hogy a színész kaméleonszerűen tudja váltogatni hangszínét, hanghordozását, mozgásvilágát és szóhasználatát, de a nézőktől is bőséges, élénk fantáziát igényelt ez a színjátszási forma. A karakter sok szempontból hasonlítható a mai humoristák karakteréhez. (hu)
- A bululú spanyol színházelméleti fogalom, olyan vándorszínészt jelentett, aki gyalogosan járta a vidéket, és ahol fellépett, egymaga adott elő többszereplős színdarabokat. A 16. század elejétől a 18. század végéig voltak népszerűek az ilyen vándorszínészek, akik főleg falvakban, vidéki kisvárosokban léptek fel ünnepek, vásárok idején. A foglalkozás sikeres űzéséhez elengedhetetlen volt az a képesség, hogy a színész kaméleonszerűen tudja váltogatni hangszínét, hanghordozását, mozgásvilágát és szóhasználatát, de a nézőktől is bőséges, élénk fantáziát igényelt ez a színjátszási forma. A karakter sok szempontból hasonlítható a mai humoristák karakteréhez. (hu)
|
