| dbo:abstract
|
- A bökvers rövid, tömör, általában kétsoros, csattanós, gunyoros költemény valaki kárára, esetleg a szerző, vagy a leíró vagy elmesélő feszültségének oldására, érzelmei . Az ókorban és a reneszánsz humanizmus idején az epigramma formátumú bökversek rendkívül gyakoriak voltak (rendkívül csípős nyelvű költőknek számítottak Martialis és Juvenalis. nélküli formája a XIX. századtól ismert. Gyakran nélkülözi a költőiséget, inkább propaganda- vagy a gúny eszközként van jelentősége. A régi magyar nem honosodott meg, kivéve a tréfás vagy csípős sírfeliratokat, amelyek elsősorban Erdélyben voltak jellemzőek, de a 20. század előtt Magyarországon is elterjedtek voltak. Nem számít nyílt agressziónak, sértésnek vagy káromlásnak. (hu)
- A bökvers rövid, tömör, általában kétsoros, csattanós, gunyoros költemény valaki kárára, esetleg a szerző, vagy a leíró vagy elmesélő feszültségének oldására, érzelmei . Az ókorban és a reneszánsz humanizmus idején az epigramma formátumú bökversek rendkívül gyakoriak voltak (rendkívül csípős nyelvű költőknek számítottak Martialis és Juvenalis. nélküli formája a XIX. századtól ismert. Gyakran nélkülözi a költőiséget, inkább propaganda- vagy a gúny eszközként van jelentősége. A régi magyar nem honosodott meg, kivéve a tréfás vagy csípős sírfeliratokat, amelyek elsősorban Erdélyben voltak jellemzőek, de a 20. század előtt Magyarországon is elterjedtek voltak. Nem számít nyílt agressziónak, sértésnek vagy káromlásnak. (hu)
|
