| dbo:abstract
|
- A büszkeség egy befelé irányuló érzelem amely két közkeletű jelentéssel bír. A negatív értelmezésében az önteltség és a beképzeltség szinonimája, az illető személyes státuszának vagy eredményeinek egy túlértékelt érzékelését, élményét jelenti, gyakran szinoním módon használva a hübrisszel. A pozitív értelmezésében a büszkeség megelégedést jelent az illető saját vagy egy csoport döntéseivel vagy cselekedeteivel, ami dicséret, független önreflekció és kiteljesedett valahová tartozás eredménye. Filozófusok és szociálpszichológusok megjegyezték, hogy a büszkeség egy összetett másodlagos érzelem, amely az önérzékelés fejlettségét igényli, és azt, hogy az érzelmet meg tudjuk különböztetni másoktól (például hogy a büszkeség különbözik az örömtől és a boldogságtól) a nyelvi alapú interakció során. Némely szociálpszichológus azzal társítja, hogy az illető magas társadalmi státusszal rendelkezik. Ezzel ellentétben a büszkeség jelentheti az igazsággal való egyet nem értést is. Az első értelmezés egyik definíciója Szent Ágostontól jön: "a saját kiválóságunk szeretete". Egy hasonló meghatározást mondott Meher Baba is: "A büszkeség az a kifejezett érzelem, amelyen keresztül az egoizmus testet ölt." Ebben az értelemben a büszkeség ellentéte vagy a szerénység, vagy a bűntudat; ez utóbbi különösen a saját alávalóságunknak értelmében, ami Ágostonnal ellenpontban áll. A büszkeséget sokszor bűnként értelmezik, néha viszont erényként. Míg néhány gondolkodó, mint például Arisztotelész (és George Bernard Shaw) a büszkeséget erénynek tekintik, néhány világvallás bűnként kezeli ahogyan a Példabeszédek 11:2 mondja az Ószövetségben. A kereszténységben a büszkeség kevélység megnevezésen a hét főbűn egyike. Ha erényként tekintünk rá, a büszkeség amit valaki a kinézetéből és a képességeiből nyer erényes büszkeségként ismert, a lélek nagyságát, a magnanimitást jelenti, de amikor bűnként kezelik, akkor hiúságként jelenik meg. A büszkeség testet ölthet a nemzet felé érzett elköteleződésben (nemzeti büszkeség) és etnikum felé is (faji büszkeség). (hu)
- A büszkeség egy befelé irányuló érzelem amely két közkeletű jelentéssel bír. A negatív értelmezésében az önteltség és a beképzeltség szinonimája, az illető személyes státuszának vagy eredményeinek egy túlértékelt érzékelését, élményét jelenti, gyakran szinoním módon használva a hübrisszel. A pozitív értelmezésében a büszkeség megelégedést jelent az illető saját vagy egy csoport döntéseivel vagy cselekedeteivel, ami dicséret, független önreflekció és kiteljesedett valahová tartozás eredménye. Filozófusok és szociálpszichológusok megjegyezték, hogy a büszkeség egy összetett másodlagos érzelem, amely az önérzékelés fejlettségét igényli, és azt, hogy az érzelmet meg tudjuk különböztetni másoktól (például hogy a büszkeség különbözik az örömtől és a boldogságtól) a nyelvi alapú interakció során. Némely szociálpszichológus azzal társítja, hogy az illető magas társadalmi státusszal rendelkezik. Ezzel ellentétben a büszkeség jelentheti az igazsággal való egyet nem értést is. Az első értelmezés egyik definíciója Szent Ágostontól jön: "a saját kiválóságunk szeretete". Egy hasonló meghatározást mondott Meher Baba is: "A büszkeség az a kifejezett érzelem, amelyen keresztül az egoizmus testet ölt." Ebben az értelemben a büszkeség ellentéte vagy a szerénység, vagy a bűntudat; ez utóbbi különösen a saját alávalóságunknak értelmében, ami Ágostonnal ellenpontban áll. A büszkeséget sokszor bűnként értelmezik, néha viszont erényként. Míg néhány gondolkodó, mint például Arisztotelész (és George Bernard Shaw) a büszkeséget erénynek tekintik, néhány világvallás bűnként kezeli ahogyan a Példabeszédek 11:2 mondja az Ószövetségben. A kereszténységben a büszkeség kevélység megnevezésen a hét főbűn egyike. Ha erényként tekintünk rá, a büszkeség amit valaki a kinézetéből és a képességeiből nyer erényes büszkeségként ismert, a lélek nagyságát, a magnanimitást jelenti, de amikor bűnként kezelik, akkor hiúságként jelenik meg. A büszkeség testet ölthet a nemzet felé érzett elköteleződésben (nemzeti büszkeség) és etnikum felé is (faji büszkeség). (hu)
|
