| dbo:abstract
|
- A callanishi állókövek Skóciától északnyugatra, a Külső-Hebridák szigetcsoporthoz tartozó Isle of Lewison találhatók. A köveket Kr. e. 3000 körül emelték. Előtte gabonát termesztettek ezen a területen. A kövek egy kört alkotnak, a körön belül pedig a fő , valamint egy kis kripta romjai láthatók. Feltehetően először a 13 tömbből álló kör épült meg, majd kb 100-200 évvel később a kőkripta és az ehhez kapcsolódó, újabb kősorok. Az egy-egy darabból álló, összesen 50 kőtömböt agyaggal erősítették meg. A legnagyobb a fő monolit, 4,75 méter magas és 5,5 tonnás. A kőhalomszerű kriptába tették az elhamvasztott holttesteket néhány törött cserépedénnyel együtt. Egyes feltételezések szerint a tetejét nem kővel, hanem náddal fedték be. De kb Kr. e. 1500-1000 között a helyi földművesek kifosztották a kriptát, majd körbeszántották. Később részben kitakarították, majd egy kis házat építettek eléje. Kb. Kr. e. 800-ban tőzeg kezdte benőni a területet. A tőzeg 1857-re, amikor végleg eltávolították, elérte az 1,5 méteres vastagságot. 1912-ben , ír admirális azt állította, hogy a köveket asztrológiai célokra építették. Vannak bizonyítékok, miszerint az építők csillagászati jelenségek alapján tájolták be a kőkört és a kőszobát. A kriptától nyugatra eső oszlopsor a naplemente pontos irányát mutatja napéjegyenlőség idején. De valószínű, ezek a kőtömbök egyfajta gócpontként is szolgálták a helyi közösséget, valamint vallási szerepük is lehetett. Teljesen egyértelmű magyarázat még nem született azzal kapcsolatban, hogy mi célt szolgáltak az állókövek. A kutatások tovább folynak, az állókövek turisztikai látványosságoknak számítanak. (hu)
- A callanishi állókövek Skóciától északnyugatra, a Külső-Hebridák szigetcsoporthoz tartozó Isle of Lewison találhatók. A köveket Kr. e. 3000 körül emelték. Előtte gabonát termesztettek ezen a területen. A kövek egy kört alkotnak, a körön belül pedig a fő , valamint egy kis kripta romjai láthatók. Feltehetően először a 13 tömbből álló kör épült meg, majd kb 100-200 évvel később a kőkripta és az ehhez kapcsolódó, újabb kősorok. Az egy-egy darabból álló, összesen 50 kőtömböt agyaggal erősítették meg. A legnagyobb a fő monolit, 4,75 méter magas és 5,5 tonnás. A kőhalomszerű kriptába tették az elhamvasztott holttesteket néhány törött cserépedénnyel együtt. Egyes feltételezések szerint a tetejét nem kővel, hanem náddal fedték be. De kb Kr. e. 1500-1000 között a helyi földművesek kifosztották a kriptát, majd körbeszántották. Később részben kitakarították, majd egy kis házat építettek eléje. Kb. Kr. e. 800-ban tőzeg kezdte benőni a területet. A tőzeg 1857-re, amikor végleg eltávolították, elérte az 1,5 méteres vastagságot. 1912-ben , ír admirális azt állította, hogy a köveket asztrológiai célokra építették. Vannak bizonyítékok, miszerint az építők csillagászati jelenségek alapján tájolták be a kőkört és a kőszobát. A kriptától nyugatra eső oszlopsor a naplemente pontos irányát mutatja napéjegyenlőség idején. De valószínű, ezek a kőtömbök egyfajta gócpontként is szolgálták a helyi közösséget, valamint vallási szerepük is lehetett. Teljesen egyértelmű magyarázat még nem született azzal kapcsolatban, hogy mi célt szolgáltak az állókövek. A kutatások tovább folynak, az állókövek turisztikai látványosságoknak számítanak. (hu)
|
