| dbo:abstract
|
- Castle Romeo volt a fedőneve az Egyesült Államok nevű nukleáris tesztsorozata egyik kísérleti atomrobbantásának. Ez volt a TX-17 kódnevű termonukleáris fegyver első tesztje. A bomba úgynevezett "száraz" fúziós szerkezet volt: a fúziós szakaszban üzemanyagként lítium-deuteridet használt, szemben a hidrogénbombák első generációjában - így az Ivy Mike-ban is - alkalmazott folyékony deutériummal. A Castle Romeo teszt során használt, "runt"-nak elnevezett szerkezet abban különbözött a röviddel előtte, a Castle Bravo tesztben felrobbantott "Shrimp"-től, hogy a lítium-deuteridben található lítiumot természetes lítiumból nyerték (lítium-6 és lítium-7 izotópok elegye, amelyben az előző aránya 7,5%). A Bravo teszben használt bomba dúsított lítiumot (a lítium-6 aránya 40%) tartalmazott. Többszöri elhalasztás után a bombát 1954. március 27-én robbantották fel a Bikini-atollon (Marshall-szigetek) a Castle Bravo kráterének közepén lehorgonyzott bárkán. Ez volt az első ilyen jellegű teszt, ahol a szerkezetet szükségképpen egy úszó platformon helyezték el, ugyanis a nagy energiájú termonukleáris robbantások teljesen megsemmisítették a kis szigeteket, amikre telepítették őket. A Bravo teszthez hasonlóan a Romeo is "megszaladt" ugyanazon ok miatt és a jósoltnál (4 Mt) sokkal nagyobb hatóerejű robbanást (11 Mt) eredményezett. Ez volt az Egyesült Államok által felrobbantott harmadik legnagyobb hatóerejű hidrogénbomba. Az Ivy Mike és Castle Bravo tesztekhez hasonlóan a Castle Romeo energiahozamának is szignifikáns hányadát (7 megatonnát) a természetes urán burkolatból származó gyors hasadás adta. (hu)
- Castle Romeo volt a fedőneve az Egyesült Államok nevű nukleáris tesztsorozata egyik kísérleti atomrobbantásának. Ez volt a TX-17 kódnevű termonukleáris fegyver első tesztje. A bomba úgynevezett "száraz" fúziós szerkezet volt: a fúziós szakaszban üzemanyagként lítium-deuteridet használt, szemben a hidrogénbombák első generációjában - így az Ivy Mike-ban is - alkalmazott folyékony deutériummal. A Castle Romeo teszt során használt, "runt"-nak elnevezett szerkezet abban különbözött a röviddel előtte, a Castle Bravo tesztben felrobbantott "Shrimp"-től, hogy a lítium-deuteridben található lítiumot természetes lítiumból nyerték (lítium-6 és lítium-7 izotópok elegye, amelyben az előző aránya 7,5%). A Bravo teszben használt bomba dúsított lítiumot (a lítium-6 aránya 40%) tartalmazott. Többszöri elhalasztás után a bombát 1954. március 27-én robbantották fel a Bikini-atollon (Marshall-szigetek) a Castle Bravo kráterének közepén lehorgonyzott bárkán. Ez volt az első ilyen jellegű teszt, ahol a szerkezetet szükségképpen egy úszó platformon helyezték el, ugyanis a nagy energiájú termonukleáris robbantások teljesen megsemmisítették a kis szigeteket, amikre telepítették őket. A Bravo teszthez hasonlóan a Romeo is "megszaladt" ugyanazon ok miatt és a jósoltnál (4 Mt) sokkal nagyobb hatóerejű robbanást (11 Mt) eredményezett. Ez volt az Egyesült Államok által felrobbantott harmadik legnagyobb hatóerejű hidrogénbomba. Az Ivy Mike és Castle Bravo tesztekhez hasonlóan a Castle Romeo energiahozamának is szignifikáns hányadát (7 megatonnát) a természetes urán burkolatból származó gyors hasadás adta. (hu)
|
