| dbo:abstract
|
- Cenobitáknak nevezték a kereszténység első századaiban a világtól elvonulva élő aszkétákat, kik egy ember vezetése alatt, de még nem kolostorban, hanem egymáshoz közel eső, külön álló kis cellákban laktak, és bizonyos dolgokat, különösen az imádságot, közösen végezték. A cenobita az a monachus, aki másokkal, "testvérei"vel közös életet él. Különböznek az ún. anakhórétáktól, akik egészen elvonulva és külön élő remeték voltak. Szt. Antal alapított a 4. század elején több ilyen telepet; utána Szt. Pakhomiosz tovább rendszeresítette az együttélést. Innen vezetett azután az átmenet a szervezett szerzetesi életre. (hu)
- Cenobitáknak nevezték a kereszténység első századaiban a világtól elvonulva élő aszkétákat, kik egy ember vezetése alatt, de még nem kolostorban, hanem egymáshoz közel eső, külön álló kis cellákban laktak, és bizonyos dolgokat, különösen az imádságot, közösen végezték. A cenobita az a monachus, aki másokkal, "testvérei"vel közös életet él. Különböznek az ún. anakhórétáktól, akik egészen elvonulva és külön élő remeték voltak. Szt. Antal alapított a 4. század elején több ilyen telepet; utána Szt. Pakhomiosz tovább rendszeresítette az együttélést. Innen vezetett azután az átmenet a szervezett szerzetesi életre. (hu)
|
