Property Value
dbo:abstract
  • A centromer (ritkábban centroméra vagy centromeron) az eukarióta kromoszóma olyan régiója, ahol a összekapcsolódik. Lényegében a centromer a kromoszóma közepe. Ebbe a pontba tudnak kötődni a mitózisban a húzófonalak, melyek elválasztják egymástól a testvérkromatidokat. A legtöbb eukariótában a centromernek nincs meghatározott DNS-szekvenciája. Nagyrészt ismétlődő szakaszokból áll, ahol a szakaszok hasonlóak, de nem teljesen azonosak. Emberben a centromerikus ismétlődő régiót alfa-szatellitának nevezzük. Vannak funkcionáló centromerek ilyen szatellita nélkül is. Az epigenetikus öröklődés nagy szerepet játszik a élőlények centromerjének specificitásában. A leánykromoszómák ugyanazon a ponton fognak összekapcsolódni, mint az anyakromoszómák. Ritka esetben emberben neocentromerek formálódhatnak a kromoszóma új helyein. Ennek valószínűleg az eredeti centromer inaktiválódása az oka, mivel két centromer egy időben a mitózisban kromoszómatörést okozna. A centromer-DNS általában heterokromatikus. A kromatin szerkezetét tekintve pedig a H3 hisztont a CENP-A helyettesíti, ami egy centromerspecifikus variáns. Ezen fehérje jelenléte szükséges a kinetokórok összekapcsolódásához, illetve az epigenetikus öröklődésben is szerepe van. Az élesztő -ban (és más eukariótákban is) a centromerikus heterokromatinhoz kapcsolódik. A Caenorhabditis elegans féregben és néhány növényben nem a centromer az állandó húzófonál-kötődési pont, mivel ezekben a fajokban diffúzan bárhol képesek kialakulni a kinetokórok. (hu)
  • A centromer (ritkábban centroméra vagy centromeron) az eukarióta kromoszóma olyan régiója, ahol a összekapcsolódik. Lényegében a centromer a kromoszóma közepe. Ebbe a pontba tudnak kötődni a mitózisban a húzófonalak, melyek elválasztják egymástól a testvérkromatidokat. A legtöbb eukariótában a centromernek nincs meghatározott DNS-szekvenciája. Nagyrészt ismétlődő szakaszokból áll, ahol a szakaszok hasonlóak, de nem teljesen azonosak. Emberben a centromerikus ismétlődő régiót alfa-szatellitának nevezzük. Vannak funkcionáló centromerek ilyen szatellita nélkül is. Az epigenetikus öröklődés nagy szerepet játszik a élőlények centromerjének specificitásában. A leánykromoszómák ugyanazon a ponton fognak összekapcsolódni, mint az anyakromoszómák. Ritka esetben emberben neocentromerek formálódhatnak a kromoszóma új helyein. Ennek valószínűleg az eredeti centromer inaktiválódása az oka, mivel két centromer egy időben a mitózisban kromoszómatörést okozna. A centromer-DNS általában heterokromatikus. A kromatin szerkezetét tekintve pedig a H3 hisztont a CENP-A helyettesíti, ami egy centromerspecifikus variáns. Ezen fehérje jelenléte szükséges a kinetokórok összekapcsolódásához, illetve az epigenetikus öröklődésben is szerepe van. Az élesztő -ban (és más eukariótákban is) a centromerikus heterokromatinhoz kapcsolódik. A Caenorhabditis elegans féregben és néhány növényben nem a centromer az állandó húzófonál-kötődési pont, mivel ezekben a fajokban diffúzan bárhol képesek kialakulni a kinetokórok. (hu)
dbo:wikiPageExternalLink
dbo:wikiPageID
  • 36841 (xsd:integer)
dbo:wikiPageLength
  • 2148 (xsd:nonNegativeInteger)
dbo:wikiPageRevisionID
  • 22877631 (xsd:integer)
prop-hu:wikiPageUsesTemplate
dct:subject
rdfs:label
  • Centromer (hu)
  • Centromer (hu)
owl:sameAs
prov:wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbo:wikiPageRedirects of
is foaf:primaryTopic of