| dbo:abstract
|
- A cirrus vagy más néven pehelyfelhő (nemzetközi jele: Ci), fehéres, ezüstös színű, magas szintű felhő. Rostos-fonalas szerkezet jellemzi. 5000 méter feletti magasságban képződik, jégkristályokból áll. A hőmérséklete -30 °C körüli. A jégkristályok igen aprók, és viszonylag ritkán helyezkednek el, ez az oka annak, hogy a legtöbb cirruszfelhő meglehetősen átlátszó. Önárnyékuk nincs. A felhőn olykor szivárványszínű elszíneződés (irizáció) vagy a Nap körül udvar figyelhető meg. A cirrus-ok különböznek az altocumulus-tól, mert szerkezetük rostos vagy selymes, és nem tartalmaznak lemezes, hengerszerű elemeket. A cirrus felhők göndörösek, tollszerűek, gyakran az első felhők, melyek megjelennek a tiszta, kék égen. Alakjuk és mozgásuk jelezheti a nagymagasságú szél erősségét, és irányát. Ilyen felhőkből nem származik csapadék a felszínen. Ez a felhő típus, a hidegfront előfutára szokott lenni, ha egyre növekvő mennyiségben jelenik meg, ekkor egy-két nap múlva rendszerint a front is megérkezik. Napközben a látóhatárhoz nem túl közel eső cirrus-ok a legfényesebbek az összes felhőfajta között. Amikor a Nap már közel van a horizonthoz, az alacsony szintű felhők sárga vagy narancsszínű elszíneződést mutatnak, míg a cirrus-ok továbbra is fehérek maradnak. Mikor a Nap a horizont alá süllyed, a zenit közelében levő cirrus-ok először sárgás, majd vöröses, végül szürke színt öltenek. A színsorozat fordított sorrendben jelenik meg hajnalban. A horizont közelében levő cirrus-ok gyakran sárgás vagy narancsszínben izzanak, mert a belőlük jövő fény igen vastag levegőrétegen halad át, míg az észlelőhöz jut. (hu)
- A cirrus vagy más néven pehelyfelhő (nemzetközi jele: Ci), fehéres, ezüstös színű, magas szintű felhő. Rostos-fonalas szerkezet jellemzi. 5000 méter feletti magasságban képződik, jégkristályokból áll. A hőmérséklete -30 °C körüli. A jégkristályok igen aprók, és viszonylag ritkán helyezkednek el, ez az oka annak, hogy a legtöbb cirruszfelhő meglehetősen átlátszó. Önárnyékuk nincs. A felhőn olykor szivárványszínű elszíneződés (irizáció) vagy a Nap körül udvar figyelhető meg. A cirrus-ok különböznek az altocumulus-tól, mert szerkezetük rostos vagy selymes, és nem tartalmaznak lemezes, hengerszerű elemeket. A cirrus felhők göndörösek, tollszerűek, gyakran az első felhők, melyek megjelennek a tiszta, kék égen. Alakjuk és mozgásuk jelezheti a nagymagasságú szél erősségét, és irányát. Ilyen felhőkből nem származik csapadék a felszínen. Ez a felhő típus, a hidegfront előfutára szokott lenni, ha egyre növekvő mennyiségben jelenik meg, ekkor egy-két nap múlva rendszerint a front is megérkezik. Napközben a látóhatárhoz nem túl közel eső cirrus-ok a legfényesebbek az összes felhőfajta között. Amikor a Nap már közel van a horizonthoz, az alacsony szintű felhők sárga vagy narancsszínű elszíneződést mutatnak, míg a cirrus-ok továbbra is fehérek maradnak. Mikor a Nap a horizont alá süllyed, a zenit közelében levő cirrus-ok először sárgás, majd vöröses, végül szürke színt öltenek. A színsorozat fordított sorrendben jelenik meg hajnalban. A horizont közelében levő cirrus-ok gyakran sárgás vagy narancsszínben izzanak, mert a belőlük jövő fény igen vastag levegőrétegen halad át, míg az észlelőhöz jut. (hu)
|
