| dbo:abstract
|
- Csehszlovák vagy szlovák államfordulat (másképp impériumváltás) alatt azt a folyamatot értjük, ami során a későbbi Csehszlovákia és további Magyarországon maradt területek megszállására irányuló katonai akciók történtek, majd fokozatosan szlovák és csehszlovák közigazgatást vezettek be (szűkebb értelemben 1918-1919). Ehhez kapcsolódóan mindenütt szimbólumváltás is történt, illetve a korábbi magyar államnyelvet felváltotta a cseh és szlovák nyelv. Nemcsak a magyar nyelvhasználat szorult háttérbe, hanem az állami iskolahálózat is radikális változásokon ment keresztül a magyarság kárára, s ez a leépülés a trianoni békeszerződést követően sem állt meg. Magyarország területén az 1918-1920-as években a vidéki közigazgatás helyenként anarchiába süllyedt, a nemzetiségi területeken az országtól való elszakadás, illetve különválás felé haladtak, valamint az ország nagy részeit fokozatosan külső hatalmak szállták meg. Ez a Felvidéken sem történt másképp. Előbb hivatalosan antant (olasz, majd később francia) irányítás alatt nyugat felől kiindulva megszállták a mai Szlovákia és Kárpátalja területét, illetve további vidékeket is. A behatolást főképp a Csehszlovák Légiók csapatai végezték, elsősorban a főbb vasútvonalak mentén. Kisebb ellenállásokra csak szórványosan került sor, főképp a kisszámú karhatalmi erők által, hiszen hivatásos magyar haderő elenyésző számban volt ekkor e területen, s azt is idővel az antant követelésére visszavonták, vagy feloszlatták. Nagyobb léptékben egyedül a Magyar Tanácsköztársaság hadereje vette fel a harcot a megszálló csapatokkal és főként Érsekújvár-Léva vonalától keletre vezettek sikeres északi irányú hadjáratot, mely területeket azonban szintén az antant követelésére feladtak, s részben ez is egyik előidézője volt a tanácsköztársaság katonai bukásának. (hu)
- Csehszlovák vagy szlovák államfordulat (másképp impériumváltás) alatt azt a folyamatot értjük, ami során a későbbi Csehszlovákia és további Magyarországon maradt területek megszállására irányuló katonai akciók történtek, majd fokozatosan szlovák és csehszlovák közigazgatást vezettek be (szűkebb értelemben 1918-1919). Ehhez kapcsolódóan mindenütt szimbólumváltás is történt, illetve a korábbi magyar államnyelvet felváltotta a cseh és szlovák nyelv. Nemcsak a magyar nyelvhasználat szorult háttérbe, hanem az állami iskolahálózat is radikális változásokon ment keresztül a magyarság kárára, s ez a leépülés a trianoni békeszerződést követően sem állt meg. Magyarország területén az 1918-1920-as években a vidéki közigazgatás helyenként anarchiába süllyedt, a nemzetiségi területeken az országtól való elszakadás, illetve különválás felé haladtak, valamint az ország nagy részeit fokozatosan külső hatalmak szállták meg. Ez a Felvidéken sem történt másképp. Előbb hivatalosan antant (olasz, majd később francia) irányítás alatt nyugat felől kiindulva megszállták a mai Szlovákia és Kárpátalja területét, illetve további vidékeket is. A behatolást főképp a Csehszlovák Légiók csapatai végezték, elsősorban a főbb vasútvonalak mentén. Kisebb ellenállásokra csak szórványosan került sor, főképp a kisszámú karhatalmi erők által, hiszen hivatásos magyar haderő elenyésző számban volt ekkor e területen, s azt is idővel az antant követelésére visszavonták, vagy feloszlatták. Nagyobb léptékben egyedül a Magyar Tanácsköztársaság hadereje vette fel a harcot a megszálló csapatokkal és főként Érsekújvár-Léva vonalától keletre vezettek sikeres északi irányú hadjáratot, mely területeket azonban szintén az antant követelésére feladtak, s részben ez is egyik előidézője volt a tanácsköztársaság katonai bukásának. (hu)
|
