| dbo:abstract
|
- A Cserni Jován-felkelés vagy más néven Délvidéki szerb felkelés Cserni Jován vezetésével kirobbantott megmozdulása a délvidéki szerb félkatonai elemeknek, akiket Szapolyai János magyar király telepített le. Egyes történészek és történelemkönyvek napjainkban is a Cserni Jován vezette megmozdulást parasztfelkelésként ítélik meg és a Dózsa György vezette magyar parasztháborúhoz hasonlítják. Cserni Jován parasztvezérként való megbélyegzését már a felkelés idején ráragasztották a nemesek. A motiváció ennek a jogtalan megítélésnek, hogy a szerb katonáknak adott privilégiumokat a főnemesség jelentős hányada nem akarta elismerni, mert így a szerb katonák mentesültek volna a földesúri terhek alól és közvetlenül a királynak tartoztak volna csak engedelmességgel.[forrás?] A 16. század első felében a nagy hatalommal bíró, egyúttal a királlyal is szembehelyezkedő főurak ellenségeikre gyakorta szórtak szitkokat és rágalmakat, így a kiváltságos, kisnemesi ranggal is bíró szerb félkatonai erőket parasztoknak nevezték. A török betörések miatt menekülni kényszerült délvidéki nemesség a mohácsi vész után szeretett volna régi birtokaira visszatérni, de a szerbek nem engedték vissza őket, noha erre nem volt joguk és úgy bántak a részükre kiutalt földekkel, mintha régtől fogva ősi jogon is őket illette volna. A felzúdult nemesek látva, hogy ilyen „jöttmentek” bitorolják földjeiket, szintén parasztoknak bélyegezték a szerbeket. Ami még inkább nem teszi ezt az eseményt egyszerű parasztfelkeléssé, az az, hogy a szerbek maguk ellen fordították a délvidéki magyar parasztokat is, akiket szintén menekülésre késztetett a háború. Az ellentétek odáig vezettek, hogy a magyar parasztok közösen harcoltak azokkal az urakkal Cserni Jován ellen, akik annak idején 1514-ben megfosztották őket a szabad költözködési joguktól. A Délvidék amely aktívan részt vett Dózsa György felkelésében, a parasztháború leverése utáni sokkot még nem heverte ki. Az 1514 folyamán amúgy is tönkretett régióra 1521-ben a Nándorfehérvárt elfoglaló törökök áradata zúdult, amely még nagyobb pusztítást okozott. Cserni Jován katonái éppolyan agresszivitást tanúsítottak, mind az oszmán hódítók, így eggyel több oka volt a parasztoknak, hogy a szerbek ellen ragadjanak fegyvert. A magyar urakat nem pusztán feudális jogaik féltése vitte rá a Cserni Jován elleni fellépésre, hanem az idegengyűlölet is, ami a mohácsi katasztrófa után a tetőfokára hágott az országban. A szerb felkelők is előszeretettel rontottak rá a magyar lakosságra, de ugyanakkor más nem szerb nemzetiségűek sem remélhettek tőlük kegyelmet, bár nem Magyarország az egyetlen, ahol mindez így történt a korban. Ezt figyelembe véve a Cserni Jován-felkelés egyben etnikai összecsapás is volt az államalkotó magyarok és a szerb kisebbség között. A szerbekkel lévő maradandó ellentét emiatt és más korábbi összetűzések révén is tovább is fennmaradt. Ezt fokozta, hogy a Habsburgok a maguk javára a magyarok ellen akarták felhasználni ezt az ellentétet. 1526-ban I. Ferdinánd sikerrel maga mellé állította Cserni Jovánt Szapolyai ellen és ettől kezdve Ausztria a „szerb kártyát” még jó párszor kihasználta. (hu)
- A Cserni Jován-felkelés vagy más néven Délvidéki szerb felkelés Cserni Jován vezetésével kirobbantott megmozdulása a délvidéki szerb félkatonai elemeknek, akiket Szapolyai János magyar király telepített le. Egyes történészek és történelemkönyvek napjainkban is a Cserni Jován vezette megmozdulást parasztfelkelésként ítélik meg és a Dózsa György vezette magyar parasztháborúhoz hasonlítják. Cserni Jován parasztvezérként való megbélyegzését már a felkelés idején ráragasztották a nemesek. A motiváció ennek a jogtalan megítélésnek, hogy a szerb katonáknak adott privilégiumokat a főnemesség jelentős hányada nem akarta elismerni, mert így a szerb katonák mentesültek volna a földesúri terhek alól és közvetlenül a királynak tartoztak volna csak engedelmességgel.[forrás?] A 16. század első felében a nagy hatalommal bíró, egyúttal a királlyal is szembehelyezkedő főurak ellenségeikre gyakorta szórtak szitkokat és rágalmakat, így a kiváltságos, kisnemesi ranggal is bíró szerb félkatonai erőket parasztoknak nevezték. A török betörések miatt menekülni kényszerült délvidéki nemesség a mohácsi vész után szeretett volna régi birtokaira visszatérni, de a szerbek nem engedték vissza őket, noha erre nem volt joguk és úgy bántak a részükre kiutalt földekkel, mintha régtől fogva ősi jogon is őket illette volna. A felzúdult nemesek látva, hogy ilyen „jöttmentek” bitorolják földjeiket, szintén parasztoknak bélyegezték a szerbeket. Ami még inkább nem teszi ezt az eseményt egyszerű parasztfelkeléssé, az az, hogy a szerbek maguk ellen fordították a délvidéki magyar parasztokat is, akiket szintén menekülésre késztetett a háború. Az ellentétek odáig vezettek, hogy a magyar parasztok közösen harcoltak azokkal az urakkal Cserni Jován ellen, akik annak idején 1514-ben megfosztották őket a szabad költözködési joguktól. A Délvidék amely aktívan részt vett Dózsa György felkelésében, a parasztháború leverése utáni sokkot még nem heverte ki. Az 1514 folyamán amúgy is tönkretett régióra 1521-ben a Nándorfehérvárt elfoglaló törökök áradata zúdult, amely még nagyobb pusztítást okozott. Cserni Jován katonái éppolyan agresszivitást tanúsítottak, mind az oszmán hódítók, így eggyel több oka volt a parasztoknak, hogy a szerbek ellen ragadjanak fegyvert. A magyar urakat nem pusztán feudális jogaik féltése vitte rá a Cserni Jován elleni fellépésre, hanem az idegengyűlölet is, ami a mohácsi katasztrófa után a tetőfokára hágott az országban. A szerb felkelők is előszeretettel rontottak rá a magyar lakosságra, de ugyanakkor más nem szerb nemzetiségűek sem remélhettek tőlük kegyelmet, bár nem Magyarország az egyetlen, ahol mindez így történt a korban. Ezt figyelembe véve a Cserni Jován-felkelés egyben etnikai összecsapás is volt az államalkotó magyarok és a szerb kisebbség között. A szerbekkel lévő maradandó ellentét emiatt és más korábbi összetűzések révén is tovább is fennmaradt. Ezt fokozta, hogy a Habsburgok a maguk javára a magyarok ellen akarták felhasználni ezt az ellentétet. 1526-ban I. Ferdinánd sikerrel maga mellé állította Cserni Jovánt Szapolyai ellen és ettől kezdve Ausztria a „szerb kártyát” még jó párszor kihasználta. (hu)
|
