| prop-hu:leírás
|
- 1988 (xsd:integer)
- Hét órával a baleset után Uljana Homjuk és munkatársa erősen megnövekedett sugárzást mérnek Minszkben, amit atomerőművi eredetűként azonosítanak. Először a legközelebbi ignalinai erőművet hívják fel, majd az onnan kapott adatok alapján a másik irányban lévő csernobilit, és mivel az utóbbit nem tudják elérni, arra gyanakodnak, hogy ott történt súlyos baleset. Homjuk még Minszkben felkeres egy vezető pártfunkcionáriust, aki nem hajlandó foglalkozni az üggyel, ezért a kutató Pripjatyba utazik. Közben Ljudmila bejut a helyi kórházba, ahol megtudja, hogy férjét súlyos állapota miatt átszállítják Moszkvába a többi tűzoltóval együtt.
Moszkvában Legaszov felvázolja a bizottság ülésén, hogy a helyzet sokkal súlyosabb, mint amilyennek a jelentések mutatják, ezért Scserbinával együtt a helyszínre küldik. Az úton Legaszov és Scserbina vitatkozni kezdenek, végül Scserbina elfogadja Legaszov álláspontját, miután az erőmű tetején szerteszét heverő grafitdarabokkal bizonyította, hogy a reaktormag valóban szabadon áll. Amikor Scserbina szembesíti ezzel Brjuhanovot és Fomint, ezek Gyatlovra próbálják hárítani a felelősséget. Pikalov tábornok egy sugárzásmérőt hozat, amellyel igazolja, hogy valóban nagy a baj és az elismertnél többezerszer magasabb a sugárzás mértéke. Legaszov javaslatára a katonaság homokot és bórt hoz a nyitott reaktor befedéséhez, amit helikopterekkel szórnak le, viszont ez veszélyesnek bizonyul. Scserbina telefonhívást kap, és szembesül vele, hogy a külvilág mindenről tud. Elrendelik a város evakuálását.
Homjuk megérkezik Pripjatyba, ahol megérteti Scserbinával és Legaszovval, hogy a mag leolvadása miatt egy hatalmas gőzrobbanás az addiginál is súlyosabb tragédiát okozhat, mivel a reaktor alatt nagy mennyiségű hűtő- és tűzoltóvíz gyűlt össze. Ennek megakadályozására három önként jelentkező munkást küldenek búvárruhaban az erőműblokk alagsorába, hogy a rossz helyen összegyűlt víz leeresztéséhez megnyissák a csapokat. (hu)
- Megkezdődik az evakuációs zóna kiürítése. Egy idős asszonyt, aki még az első világháború előtt született, és sosem hagyta el az otthonát, egy katona a tehene lelövésével kényszeríti, hogy velük jöjjön. Eközben a likvidátorok megkezdik a munkát, elindul a lezárt zónán belül a szennyeződés eltávolítása. A reaktor épületét egy hatalmas betonszarkofággal tervezik körülvenni, az építkezs előtt azonban el kell távolítani a tetőn szétszorva heverő radioaktív törmeléket. Ehhez a lunahodot, a szovjet holdjárót vetik be, amivel a feladat nagy része elvégezhető, azonban a legszennyezettebb területen még a külön e célra beszerzett nyugatnémet rendőrrobot is szinte azonnal tönkremegy. Végül más lehetőség híján élőerővel, katonákkal kénytelenek a feladatot elvégeztetni. Ezalatt Pavelt, egy frissen besorozott fiút egy afgán háborúbeli veterán, Bacsó mellé osztják be a zónában rekedt valamennyi állat elpusztítására. Pavel számára eleinte igen megterhelő a feladat, különösen amikor kölyökkutyákkal kell végeznie.
Homjuk szigorúan titkos iratok között kutat, hogy megtalálja a reaktorbaleset okát. Ismét meglátogatja Gyatlovot a kórházban, és a segítségét kéri, de a férfi továbbra is elzárkózik ettől. Scserbina, Homjuk és Legaszov titokban találkozik, hogy a KGB ne tudja őket lehallgatni. Mindhármukat szakértői tanúvallomásra kérik fel a bíróságon, ahol Gyatlov, Brjuhanov és Fomin lesznek a vádlottak. Scserbina elmondja, hogy Legaszovot Bécsbe küldik, hogy tájékoztassa a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget . Homjuk Legaszovot a leningrádi atomerőmű 1975-ös üzemzavaráról faggatja, amikor egy fűtőanyagcső megrepedése miatt az AZ–5-ös gombbal leállították a reaktort, azonban a teljesítménye a leállást megelőzően hirtelen megemelkedett. Legaszov választ ad a kérdésre: a szabályozórudak vége nem bórból, hanem grafitból van, és ez, illetve Gyatlov sorozatos felelőtlen döntései következtében robbant fel a csernobili 4-es reaktor. A konstrukciós hibáról már korábban figyelmeztették a Kremlt, azonban a megoldás helyett eltussolták az esetet. Mindeközben Ljudmila Ignatyenko megszülte kislányát, aki nem sokkal később meghalt a sugárzás szövődményei miatt. Homjuk arra kéri Legaszovot, hogy mondja el az NAÜ-nek az igazat, bármi is lesz a következménye – ezzel szemben Scserbina óvatos, mert tart a kormányzat bosszújától. (hu)
- Bár sikerül leengedni a hűtővizet, Pikalov figyelmeztet mindenkit, hogy a reaktormag leolvadása megkezdődött, ez pedig a felszín alatti vizek elszennyeződésével járhat, ami a Dnyeperbe kerülve sok millió ember ivóvizét veszélyezteti. Scserbina és Legaszov sikeresen meggyőzik Gorbacsovot, hogy be kell építeni egy hőcserélőt a reaktor alá, amelyhez a Szovjetunió összes folyékony nitrogénjére szükség van. Ahhoz, hogy ezt a megfelelő helyre juttassák, Tula térségéből hoznak tapasztalt szénbányászokat. Miközben a bányászok rendkívül nehéz körülmények közt megkezdik a munkát, Scserbina elárulja Legaszovnak, hogy a KGB folyamatos megfigyelés alatt tartja őket.
Legaszov elküldi Homjukot Moszkvába, hogy kérdezze ki a túlélőket a baleset körülményeiről, mielőtt meghalnának. Gyatlov nem hajlandó együttműködni, de Toptunovtól és Akimovtól megtudja, hogy az eset azután történt, hogy megnyomták az AZ–5-ös vészleállító gombot, ez azonban tudomása szerint nem okozhatta a robbanást. Eközben ugyanebbe a kórházba érkezik Ljudmila is, aki lefizeti a nővért, hogy bemehessen a férjéhez, továbbá eltitkolja terhességét. Ljudmila megszegi a nővér utasításait, tovább marad bent a megengedett 30 percnél és a tiltás ellenére érintkezik férjével. Homjuk észreveszi a nőt, kirángatja a kórteremből, számonkéri a nővért és azzal fenyegetőzik, hogy nyilvánosságra hozza a történteket. A beszélgetést a KGB ügynökei szakítják félbe, akik fenyegetőzése miatt letartóztatják a kutatónőt. Legaszov közbenjárására Homjukot elengedik, amennyiben felelősséget vállal érte. Az epizód végén a halott tűzoltókat – köztük Vaszilijt is – ólomkoporsókban, betonba ágyazva eltemetik. (hu)
- Miután Legaszov megtette beszámolóját Bécsben – ahol nem mondta el a teljes igazságot –, felterjesztik kitüntetésre. Egyetlen feltétele van ennek: Gyatlovék büntetőperében hasonló tanúvallomást kell tennie. Legaszov hezitál, és biztosítékként azt kéri, hogy a többi RBMK reaktort alakítsák át úgy, hogy többé ne fenyegessen hasonló baleset veszélye. A Pripjatyban zajló büntetőperben először Scserbina vázolja fel nagy vonalakban, hogy is működik egy reaktor, majd Homjuk és Legaszov tesznek vallomást azok alapján, amiket a tanúktól hallottak. Visszaemlékezésekben láthatjuk a baleset pontos kronológiáját, melyből kiderül, hogy Gyatlov sorozatos hibás döntései vezettek a tragédiához. Azonban azt is elmondja, hogy amikor Akimov megnyomta a vészleállító gombot, a reaktor tervezési hibája miatt nem állt le a láncreakció, hanem elszabadult. Legaszov ezután felfedi azt a titkosított információt, amit megtudott a leningrádi erőmű kapcsán és elmondja, hogy Bécsben hazudott. Legaszovban ekkor tudatosul végleg, hogy nem fogják átalakítani a reaktorokat, hiszen az a vereség beismerése lenne a Szovjetunió részéről, és ezt a rendszer nem engedheti. Így számonkérő hangon szól az egybegyűltekhez. Ezt követően a KGB őrizetbe veszi és közlik vele, hogy a vallomását nem hozzák nyilvánosságra, meg sem történtnek tekintik, továbbá megtiltják, hogy bármikor bárkivel beszéljen Csernobilról, elveszti az állását és utólag az eseményekhez való bármilyen kapcsolódásának nyomát is törlik.
A záró képsorokban a szereplők való életbeni megfelelőinek további sorsát mutatják be. (hu)
|
