| dbo:abstract
|
- A csillagos házak azok a budapesti lakóépületek, amelyeket Farkas Ákos polgármester 1944. június 16-án kiadott 147.501–514/1944–IX számú rendeletében a „zsidók (a fennálló rendelkezések értelmében megkülönböztető jelzés – sárga csillag – viselésére kötelezettek)” lakhelyéül kijelölt. Az elnevezés eredete az, hogy a rendelet értelmében az épületek bejáratát hatágú sárga csillaggal kellett megjelölni. A polgármester a zsidók „indokolt lakásszükségletét” főszabályként családonként egy szobában határozta meg, és erre hivatkozva azután a sárga csillag viselésére kötelezett polgárokat zsúfolt társbérletekbe kényszerítették. Azok a zsidók, akik nem csillagos házakban laktak, kötelesek voltak a csillagos házakba átköltözni, és korábbi lakásukat kiürítve átadni. A csillagos házakba költözőket részben a már ott lakó zsidók lakásaiban, részben az „esetleg megüresedő” lakásokban helyezték el. A csillagos házakban lakó nem zsidók egyszerűsített eljárásban költözhettek zsidók kényszerből megürült volt lakásába. A zsidók csillagos házakba költözését a polgármester megbízásából a Magyarországi Zsidók Szövetsége bonyolította le. Az érintett épületek száma közel kétezer volt; ezek közül mintegy 1600 még hetven évvel később, 2014-ben is állt. Csillagos házak a székesfőváros mind a 14 kerületében voltak, de a legtöbbjük Pest belső kerületeiben, különösen a később felállított budapesti gettó területén volt. A budapesti gettó 1944. novemberi felállítása után a gettón kívül eső csillagos házak lakóinak is a gettóba kellett költözniük. A csillagos házakra vonatkozó szabályok Budapest felszabadulásával de facto érvényüket veszítették, és azokat az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak a zsidótörvényeket megsemmisítő rendelete formálisan is hatályon kívül helyezte. (hu)
- A csillagos házak azok a budapesti lakóépületek, amelyeket Farkas Ákos polgármester 1944. június 16-án kiadott 147.501–514/1944–IX számú rendeletében a „zsidók (a fennálló rendelkezések értelmében megkülönböztető jelzés – sárga csillag – viselésére kötelezettek)” lakhelyéül kijelölt. Az elnevezés eredete az, hogy a rendelet értelmében az épületek bejáratát hatágú sárga csillaggal kellett megjelölni. A polgármester a zsidók „indokolt lakásszükségletét” főszabályként családonként egy szobában határozta meg, és erre hivatkozva azután a sárga csillag viselésére kötelezett polgárokat zsúfolt társbérletekbe kényszerítették. Azok a zsidók, akik nem csillagos házakban laktak, kötelesek voltak a csillagos házakba átköltözni, és korábbi lakásukat kiürítve átadni. A csillagos házakba költözőket részben a már ott lakó zsidók lakásaiban, részben az „esetleg megüresedő” lakásokban helyezték el. A csillagos házakban lakó nem zsidók egyszerűsített eljárásban költözhettek zsidók kényszerből megürült volt lakásába. A zsidók csillagos házakba költözését a polgármester megbízásából a Magyarországi Zsidók Szövetsége bonyolította le. Az érintett épületek száma közel kétezer volt; ezek közül mintegy 1600 még hetven évvel később, 2014-ben is állt. Csillagos házak a székesfőváros mind a 14 kerületében voltak, de a legtöbbjük Pest belső kerületeiben, különösen a később felállított budapesti gettó területén volt. A budapesti gettó 1944. novemberi felállítása után a gettón kívül eső csillagos házak lakóinak is a gettóba kellett költözniük. A csillagos házakra vonatkozó szabályok Budapest felszabadulásával de facto érvényüket veszítették, és azokat az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak a zsidótörvényeket megsemmisítő rendelete formálisan is hatályon kívül helyezte. (hu)
|
