| dbo:abstract
|
- A csillagászati évkönyvek tartalmazzák az adott év csillagászati eseményeit, az égitestek helyzetét táblázatos, ritkábban grafikus formában. Emellett gyakran cikkeket is közölnek a csillagászat legfrissebb eredményeiről. A hazai csillagászati évkönyvek nagy múltra tekintenek vissza. A naptárak, csillagászati táblázatok az adott évre szóló kalendáriumokban, almanachokban már a 17. századtól kezdve helyet kaptak. A részletes csillagászati adatokkal tartalmazó táblázatok először a Magyar Tudós Társaság Névkönyvében jelentek meg, Nagy Károly szerkesztésében, az 1838-astól az 1843-as évekre. Később az Akadémiai Almanach közölt csillagászati naptárat az Akadémiára vonatkozó adatok mellett 1863-tól 1918-ig. Az első, csak csillagászati adatokat, cikkeket tartalmazó évkönyv a Stella Csillagászati Egyesület 1925-ben indult Stella Almanachja volt. Ezt követően a K. M. Természettudományi Társulat évkönyve szolgált csillagászati évkönyv gyanánt, bár számos nem csillagászati cikk is helyet kapott benne. A második világháború eseményei miatt 1945-ben és 1946-ban nem jelent meg az évkönyv. 1947–1949 között a Magyar Csillagászati Egyesület adta ki az évkönyvet (a papírhiány miatt füzet formájában) Csillagok Világa Évkönyve címmel. 1950-ben egy igen vékony füzet jelent meg Csillagászati Értesítő címmel A4-es méretben, 1951-ben pedig szovjet mintára, szintén A4-es formátumban, szovjet csillagászati eredményekkel jelent meg a Csillagászati Évkönyv, ismét a Magyar Természettudományi Társulat gondozásában. A mai csillagászati évkönyv felépítésben és formátumban az 1952-es évkönyvhöz vezethető vissza. Attól az évtől kezdve az évkönyvet kiadta a Művelt Nép Kiadó, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Gondolat is. Az 1988-as Csillagászati évkönyv már csak egyetlen beszámolót tartalmazott a csillagászat legújabb eredményeiről. 1989-ben a TIT adott ki csillagászati adatokat tartalmazó füzetet. A szerkesztők 1990-ben a Meteor Évkönyv 1990-et már a Magyar Csillagászati Egyesület gondozásában adták ki. 1991-től a Gondolat már nem adott ki csillagászati évkönyvet. Ettől kezdve a kor igényeit követve, a Magyar Csillagászati Egyesület adja ki az évkönyvet Meteor Csillagászati Évkönyv címmel. A 2008-as évre szóló évkönyv volt az első, amiből a csillagászati táblázatok eltűntek - egy kibővített kalendárium kivételével. A változást az informatika fejlődése tette lehetővé - a csillagászati adatokat manapság már nem nyomtatott táblázatokból szerzik be a felhasználók. Az MCsE honlapján jelenségnaptárat találnak az érdeklődők, a planetáriumprogramok grafikusan megmutatják az égitestek helyét (esetenként táblázatos formában ki is nyomtatható az információ), az amatőrök számára is hozzáférhető távcsővezérlések kiváltják az évkönyvek által korábban közölt táblázatokat. (hu)
- A csillagászati évkönyvek tartalmazzák az adott év csillagászati eseményeit, az égitestek helyzetét táblázatos, ritkábban grafikus formában. Emellett gyakran cikkeket is közölnek a csillagászat legfrissebb eredményeiről. A hazai csillagászati évkönyvek nagy múltra tekintenek vissza. A naptárak, csillagászati táblázatok az adott évre szóló kalendáriumokban, almanachokban már a 17. századtól kezdve helyet kaptak. A részletes csillagászati adatokkal tartalmazó táblázatok először a Magyar Tudós Társaság Névkönyvében jelentek meg, Nagy Károly szerkesztésében, az 1838-astól az 1843-as évekre. Később az Akadémiai Almanach közölt csillagászati naptárat az Akadémiára vonatkozó adatok mellett 1863-tól 1918-ig. Az első, csak csillagászati adatokat, cikkeket tartalmazó évkönyv a Stella Csillagászati Egyesület 1925-ben indult Stella Almanachja volt. Ezt követően a K. M. Természettudományi Társulat évkönyve szolgált csillagászati évkönyv gyanánt, bár számos nem csillagászati cikk is helyet kapott benne. A második világháború eseményei miatt 1945-ben és 1946-ban nem jelent meg az évkönyv. 1947–1949 között a Magyar Csillagászati Egyesület adta ki az évkönyvet (a papírhiány miatt füzet formájában) Csillagok Világa Évkönyve címmel. 1950-ben egy igen vékony füzet jelent meg Csillagászati Értesítő címmel A4-es méretben, 1951-ben pedig szovjet mintára, szintén A4-es formátumban, szovjet csillagászati eredményekkel jelent meg a Csillagászati Évkönyv, ismét a Magyar Természettudományi Társulat gondozásában. A mai csillagászati évkönyv felépítésben és formátumban az 1952-es évkönyvhöz vezethető vissza. Attól az évtől kezdve az évkönyvet kiadta a Művelt Nép Kiadó, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Gondolat is. Az 1988-as Csillagászati évkönyv már csak egyetlen beszámolót tartalmazott a csillagászat legújabb eredményeiről. 1989-ben a TIT adott ki csillagászati adatokat tartalmazó füzetet. A szerkesztők 1990-ben a Meteor Évkönyv 1990-et már a Magyar Csillagászati Egyesület gondozásában adták ki. 1991-től a Gondolat már nem adott ki csillagászati évkönyvet. Ettől kezdve a kor igényeit követve, a Magyar Csillagászati Egyesület adja ki az évkönyvet Meteor Csillagászati Évkönyv címmel. A 2008-as évre szóló évkönyv volt az első, amiből a csillagászati táblázatok eltűntek - egy kibővített kalendárium kivételével. A változást az informatika fejlődése tette lehetővé - a csillagászati adatokat manapság már nem nyomtatott táblázatokból szerzik be a felhasználók. Az MCsE honlapján jelenségnaptárat találnak az érdeklődők, a planetáriumprogramok grafikusan megmutatják az égitestek helyét (esetenként táblázatos formában ki is nyomtatható az információ), az amatőrök számára is hozzáférhető távcsővezérlések kiváltják az évkönyvek által korábban közölt táblázatokat. (hu)
|
