| dbo:abstract
|
- A Csálukja-dinasztia (Kannada: ಚಾಲುಕ್ಯರು [tʃaːɭukjə]) nagyhatalmú uralkodó dinasztia volt Indiában, amely a 6. és 12. század között uralta India középső részét és Dél-India egy részét is. A Csálukja név egy korábbi Csalkja alakból származhatott, amely pedig egy bennszülött törzs neve lehetett. A Csálukják szerencsecsillaga a birodalom hanyatlásakor majd bukásakor ívelt fel. (vagy Immadi Pulakszi) Csálukja uralkodó már erős birodalom felett uralkodott (609-642). A király a Csálukja birodalmat a dél-indiai királyság északi határaiig terjesztette ki, északon pedig a Narmada folyó mellett aratott győzelemmel megállította észak-indiai uralkodó előrenyomulását. Délkeleten meghódította a Dekkán-fennsík keleti részét, véget vetve a Dinasztia két évszázados uralmának. II. Pulakeszit az indiai történelem egyik legnagyobb uralkodójának tartják. Déli győzelmeiért a 650. körül uralkodó Pállava állt bosszút, amikor villámháborúban megtámadta és elfoglalta a Csálukja fővárost, Vatapit (a mai Badami). Pulakeszi halála után belvillongások következtében a Csálukja birodalom meggyengült, de régi fényét visszanyerte II. Vikramaditja uralma alatt (733-744), aki legyőzte Pállava királyt és elfoglalta Kancsipuram ősi városát, a Pállavák fővárosát. Miután a 8. századtól megerősödött a Dinasztia, Vatapi Csálukjáinak hatalma ismét hanyatlani kezdett, de a 10. században ismét akadt egy uralkodójuk, , aki újra megerősítette a birodalmat. Ekkorra a Csálukja dinasztia már két ágra szakadt. Tailapa nyugati Csálukja birodalmának központja volt. A Vengi nevű keleti Csálukja királyság feletti ellenőrzésért a nyugati Csálukják folyamatosan konfliktusban álltak a Csola birodalommal. A nyugati Csálukja birodalom végül majd háromszáz év után a birodalom és más államok nyomása alatt összeomlott. Utolsó feljegyzett uralkodója IV. Someszvara volt (1184-1200). A Csálukja birodalom szép épületeket és jelentős irodalmat hagyott hátra. Építészeti stílusa a dél-indiai és észak-indiai stílusok kombinációja volt. (hu)
- A Csálukja-dinasztia (Kannada: ಚಾಲುಕ್ಯರು [tʃaːɭukjə]) nagyhatalmú uralkodó dinasztia volt Indiában, amely a 6. és 12. század között uralta India középső részét és Dél-India egy részét is. A Csálukja név egy korábbi Csalkja alakból származhatott, amely pedig egy bennszülött törzs neve lehetett. A Csálukják szerencsecsillaga a birodalom hanyatlásakor majd bukásakor ívelt fel. (vagy Immadi Pulakszi) Csálukja uralkodó már erős birodalom felett uralkodott (609-642). A király a Csálukja birodalmat a dél-indiai királyság északi határaiig terjesztette ki, északon pedig a Narmada folyó mellett aratott győzelemmel megállította észak-indiai uralkodó előrenyomulását. Délkeleten meghódította a Dekkán-fennsík keleti részét, véget vetve a Dinasztia két évszázados uralmának. II. Pulakeszit az indiai történelem egyik legnagyobb uralkodójának tartják. Déli győzelmeiért a 650. körül uralkodó Pállava állt bosszút, amikor villámháborúban megtámadta és elfoglalta a Csálukja fővárost, Vatapit (a mai Badami). Pulakeszi halála után belvillongások következtében a Csálukja birodalom meggyengült, de régi fényét visszanyerte II. Vikramaditja uralma alatt (733-744), aki legyőzte Pállava királyt és elfoglalta Kancsipuram ősi városát, a Pállavák fővárosát. Miután a 8. századtól megerősödött a Dinasztia, Vatapi Csálukjáinak hatalma ismét hanyatlani kezdett, de a 10. században ismét akadt egy uralkodójuk, , aki újra megerősítette a birodalmat. Ekkorra a Csálukja dinasztia már két ágra szakadt. Tailapa nyugati Csálukja birodalmának központja volt. A Vengi nevű keleti Csálukja királyság feletti ellenőrzésért a nyugati Csálukják folyamatosan konfliktusban álltak a Csola birodalommal. A nyugati Csálukja birodalom végül majd háromszáz év után a birodalom és más államok nyomása alatt összeomlott. Utolsó feljegyzett uralkodója IV. Someszvara volt (1184-1200). A Csálukja birodalom szép épületeket és jelentős irodalmat hagyott hátra. Építészeti stílusa a dél-indiai és észak-indiai stílusok kombinációja volt. (hu)
|
