| dbo:abstract
|
- A csúcsív a gótikus építészetre jellemző, de már a kora középkori bizánci építészetben megjelenő ívforma, ablak- és kapunyílások, boltívek, donga- és keresztboltozatok gyakori . Az iszlám építészetben szintén gyakran előforduló architektonikai elem. 19. századi német művészettörténeti munkák alapján a magyar szakirodalomban is gyakran használják a gótikus építészet leírására a csúcsíves stílus (Spitzbogenstil) kifejezést. Szerkezetileg egyenlő oldalú vagy egyenlő szárú háromszög köré szerkeszthető, két álló ívforma. A vezérgörbét alkotó ívek a indulnak ki, és hegyes szöget képezve a találkoznak. A körszeletek középpontja a vállpontok alkotta képzeletbeli vízszintes, a más-más pontján helyezkedik el. Ennek megfelelően a csúcsív alaptípusai a következők:
* Egyenlő oldalú csúcsív: A körszelet középpontja az ellentétes ívpár vállpontjába esik, azaz a csúcsívet alkotó körszeletek húrjai egyenlő oldalú háromszöget alkotnak.
* Nyomott csúcsív: A körszeletek középpontjai az ívközön belül, gyakran akár a vállvonal alatt találhatóak.
* Magas csúcsív vagy lándzsaív: A körszeletek középpontjai az ívközön kívül esnek. Főként a korai angol gótika kedvelt ívformája volt.
* Szamárhátív vagy pontyhátív: A csúcsív vezérgörbéje egy alsó konvex és egy felső konkáv vonalú körszeletből tevődik össze, azaz a záradékpontban a körszeleteket ívesen felkanyarítják. A 13. századi angol gótikában megjelent, majd a késő gótikában Európa-szerte elterjedt megoldásnak magas és karcsú, illetve nyomott és lapos változata egyaránt ismert.
* Tudor-ív: Szintén a késő gótika angol mintára elterjedt ívformája, amelyben a kisebb körívvel megszerkesztett vállpontokra támaszkodó ívnyílás tompa szögú háromszög köré szerkeszthető.
* Függönyív vagy csillagív: Egy- vagy két konkáv ívből szerkesztett vezérgörbék képezik a nyílást. Különösen a késői gótika világi építészetében, ablaknyílások vagy kialakításakor alkalmazták.
* Patkóív: Főként a középkori iszlám építészetben gyakori, a vállvonalnál összeszűkülő ívforma. (hu)
- A csúcsív a gótikus építészetre jellemző, de már a kora középkori bizánci építészetben megjelenő ívforma, ablak- és kapunyílások, boltívek, donga- és keresztboltozatok gyakori . Az iszlám építészetben szintén gyakran előforduló architektonikai elem. 19. századi német művészettörténeti munkák alapján a magyar szakirodalomban is gyakran használják a gótikus építészet leírására a csúcsíves stílus (Spitzbogenstil) kifejezést. Szerkezetileg egyenlő oldalú vagy egyenlő szárú háromszög köré szerkeszthető, két álló ívforma. A vezérgörbét alkotó ívek a indulnak ki, és hegyes szöget képezve a találkoznak. A körszeletek középpontja a vállpontok alkotta képzeletbeli vízszintes, a más-más pontján helyezkedik el. Ennek megfelelően a csúcsív alaptípusai a következők:
* Egyenlő oldalú csúcsív: A körszelet középpontja az ellentétes ívpár vállpontjába esik, azaz a csúcsívet alkotó körszeletek húrjai egyenlő oldalú háromszöget alkotnak.
* Nyomott csúcsív: A körszeletek középpontjai az ívközön belül, gyakran akár a vállvonal alatt találhatóak.
* Magas csúcsív vagy lándzsaív: A körszeletek középpontjai az ívközön kívül esnek. Főként a korai angol gótika kedvelt ívformája volt.
* Szamárhátív vagy pontyhátív: A csúcsív vezérgörbéje egy alsó konvex és egy felső konkáv vonalú körszeletből tevődik össze, azaz a záradékpontban a körszeleteket ívesen felkanyarítják. A 13. századi angol gótikában megjelent, majd a késő gótikában Európa-szerte elterjedt megoldásnak magas és karcsú, illetve nyomott és lapos változata egyaránt ismert.
* Tudor-ív: Szintén a késő gótika angol mintára elterjedt ívformája, amelyben a kisebb körívvel megszerkesztett vállpontokra támaszkodó ívnyílás tompa szögú háromszög köré szerkeszthető.
* Függönyív vagy csillagív: Egy- vagy két konkáv ívből szerkesztett vezérgörbék képezik a nyílást. Különösen a késői gótika világi építészetében, ablaknyílások vagy kialakításakor alkalmazták.
* Patkóív: Főként a középkori iszlám építészetben gyakori, a vállvonalnál összeszűkülő ívforma. (hu)
|
