| dbo:abstract
|
- A csőrsisak a kései lovagkor sisaktípusa. Gyakran használják a címereken. Ténylegeshasználata a lovagi tornákon, a lándzsatörésnél (melynek célja kivetni az ellenfelet a nyeregből) a14. század közepe és a 15. század második fele, a 16. század eleje közé esik. A csöbörsisakból alakult ki 1400 táján. Névváltozatok: békaszájú sisak (Gravett 44)en: tilting helm, de: Stechhelm, Krötenmäuler, cs: helm kolčí Rövidítések: A sisak alja hátul egészen a vállakig lenyúlt, melynek alsó szegélyére elöl sodronyvértet erősítettek, ami fedte a vállakat,a mell és a hát felső részét. Súlya mintegy 20 kg volt. Hátul az csöbörsisakhoz hasonló módon ült a háton, a nyaknálszíjakkal kapcsolták apáncél többi részéhez. Az arc védelmét a látta el, mely a sisak homlokrészére, esetleg oldalt,csuklósan felerősített arcvért volt. Először háromszögű volt, később teljesen zárt, oldalt el nem mozdítható lett.Divatossá vált a látónyílás alsó részének egyre jobban előreugró kialakítása, mely kutyafejre emlékeztetett. A sisak alattkönnyebb bőrsapkát viseltek. Ebből a sisakból a lovag csak úgy látott ki, ha kissé előredőlt. Mivel azonban csak a lovagitornákon használták, ahol a küzdő felek lassabban rontottak egymásra, a lovagnak az összecsapás előtti pillanatban voltideje felegyenesedni, így a sisak megvédte az ellenfele lándzsájától. Az előreugró csúcs a lovag jobb védelmétszolgálta a lovagi tornákon, mert az alulról jövő lándzsadöfés jobban le tudott csúszni a sisakról. Azt, hogy a csöbörsisak miként alakult át csőrsisakká, a legjobban Gelre herold címerkönyvében figyelhető meg.Csehországban a csöbörsisak csőrsisakká változása Jošt z Rosenberka 1366-os sisakján figyelhető meg, majd a csőrsisakotSmil z Lichtenberka használta 1391-ben. Magyarországon előfordul Zsigmond király korai címeradományaiban. A heraldikai ábrázolásokon a csőrsisak együtt növekszik a sisaktakaróval, mely egyre hosszabb, ornamentális dísz lett. A 16. század második felében egyes csőrsisakokon mozgatható alsó védőkengyel jelent meg, melyek egyrészt a csőrsisakok különtípusát hozták létre, másrészt ebből a típusból alakult ki a burgund sisak. A 16. század elején a csőrsisakot a lovagitornákon is kezdték felváltani ezek a pántos sisakok. Egyes heraldikai rendszerekben (német, skandináv) a polgárságnak és más nem nemesi származású címerviselőknek fenntartottsisakfajta volt. A Német-Római Birodalomban a 15. század közepétől a kancelláriai címeradományokon használták.Észak-Németországban és Németalföldön ezt az elvet nem tartották be szigorúan. Nagy-Britanniában és Írországban agentlemanek és esquire-k számára írták elő. A belga heraldikában a csőrsisak alig fordul elő. A ezt a sisaktípust a Fehér-hegyi csata (1620) után nem adományozták többé. (hu)
- A csőrsisak a kései lovagkor sisaktípusa. Gyakran használják a címereken. Ténylegeshasználata a lovagi tornákon, a lándzsatörésnél (melynek célja kivetni az ellenfelet a nyeregből) a14. század közepe és a 15. század második fele, a 16. század eleje közé esik. A csöbörsisakból alakult ki 1400 táján. Névváltozatok: békaszájú sisak (Gravett 44)en: tilting helm, de: Stechhelm, Krötenmäuler, cs: helm kolčí Rövidítések: A sisak alja hátul egészen a vállakig lenyúlt, melynek alsó szegélyére elöl sodronyvértet erősítettek, ami fedte a vállakat,a mell és a hát felső részét. Súlya mintegy 20 kg volt. Hátul az csöbörsisakhoz hasonló módon ült a háton, a nyaknálszíjakkal kapcsolták apáncél többi részéhez. Az arc védelmét a látta el, mely a sisak homlokrészére, esetleg oldalt,csuklósan felerősített arcvért volt. Először háromszögű volt, később teljesen zárt, oldalt el nem mozdítható lett.Divatossá vált a látónyílás alsó részének egyre jobban előreugró kialakítása, mely kutyafejre emlékeztetett. A sisak alattkönnyebb bőrsapkát viseltek. Ebből a sisakból a lovag csak úgy látott ki, ha kissé előredőlt. Mivel azonban csak a lovagitornákon használták, ahol a küzdő felek lassabban rontottak egymásra, a lovagnak az összecsapás előtti pillanatban voltideje felegyenesedni, így a sisak megvédte az ellenfele lándzsájától. Az előreugró csúcs a lovag jobb védelmétszolgálta a lovagi tornákon, mert az alulról jövő lándzsadöfés jobban le tudott csúszni a sisakról. Azt, hogy a csöbörsisak miként alakult át csőrsisakká, a legjobban Gelre herold címerkönyvében figyelhető meg.Csehországban a csöbörsisak csőrsisakká változása Jošt z Rosenberka 1366-os sisakján figyelhető meg, majd a csőrsisakotSmil z Lichtenberka használta 1391-ben. Magyarországon előfordul Zsigmond király korai címeradományaiban. A heraldikai ábrázolásokon a csőrsisak együtt növekszik a sisaktakaróval, mely egyre hosszabb, ornamentális dísz lett. A 16. század második felében egyes csőrsisakokon mozgatható alsó védőkengyel jelent meg, melyek egyrészt a csőrsisakok különtípusát hozták létre, másrészt ebből a típusból alakult ki a burgund sisak. A 16. század elején a csőrsisakot a lovagitornákon is kezdték felváltani ezek a pántos sisakok. Egyes heraldikai rendszerekben (német, skandináv) a polgárságnak és más nem nemesi származású címerviselőknek fenntartottsisakfajta volt. A Német-Római Birodalomban a 15. század közepétől a kancelláriai címeradományokon használták.Észak-Németországban és Németalföldön ezt az elvet nem tartották be szigorúan. Nagy-Britanniában és Írországban agentlemanek és esquire-k számára írták elő. A belga heraldikában a csőrsisak alig fordul elő. A ezt a sisaktípust a Fehér-hegyi csata (1620) után nem adományozták többé. (hu)
|
