| dbo:abstract
|
- A csősz, vagy kerülő, hivatalosan mezőőr, a mezők, rétek, legelők és egyéb gazdasági területek őrzésével megbízott, rendszerint felesketett és gyakran külön jelvénnyel ellátott személy. A szőlőcsősz (akit rendszerint augusztus–november hónapokra fogadtak fel) a lopások és a szőlőhegyre tévedt háziállatok kártevése esetén a hegytörvények értelmében járt el, míg a madarak és rágcsálók ellen saját maga által készített riogató eszközökkel védte a szőlőt. Általában a hegybíró, vagy csőszbíró feladatkörébe tartozott felfogadása és felügyelete. A városoktól és falvaktól távolabb eső, különálló pusztákon igazgatási és igazságszolgáltatási funkciókat ellátó tisztség volt, amely a 18. század végén már fejlettségének magas fokán állt; a 19. század végén a Kiskunság néhány pusztája kivételével megszűnt, ill. teljesen beleolvadt a csendőrség intézményébe, miniszteri rendeletekkel szabályozták. A csőszök ideiglenes kunyhókban laktak, amit leveles ágból, nádból, kukoricaszárból raktak. Az Alföldön magas látófára másztak, hogy még a magas kukoricában is lássanak. A tolvajok által okozott kárt, amennyiben a tettest nem tudták megnevezni, meg kellett téríteniük. [forrás?] Erkölcscsősz: pejoratív értelmű, mások cselekedeteit rosszindulatúan bíráló személy a köznyelvben. (hu)
- A csősz, vagy kerülő, hivatalosan mezőőr, a mezők, rétek, legelők és egyéb gazdasági területek őrzésével megbízott, rendszerint felesketett és gyakran külön jelvénnyel ellátott személy. A szőlőcsősz (akit rendszerint augusztus–november hónapokra fogadtak fel) a lopások és a szőlőhegyre tévedt háziállatok kártevése esetén a hegytörvények értelmében járt el, míg a madarak és rágcsálók ellen saját maga által készített riogató eszközökkel védte a szőlőt. Általában a hegybíró, vagy csőszbíró feladatkörébe tartozott felfogadása és felügyelete. A városoktól és falvaktól távolabb eső, különálló pusztákon igazgatási és igazságszolgáltatási funkciókat ellátó tisztség volt, amely a 18. század végén már fejlettségének magas fokán állt; a 19. század végén a Kiskunság néhány pusztája kivételével megszűnt, ill. teljesen beleolvadt a csendőrség intézményébe, miniszteri rendeletekkel szabályozták. A csőszök ideiglenes kunyhókban laktak, amit leveles ágból, nádból, kukoricaszárból raktak. Az Alföldön magas látófára másztak, hogy még a magas kukoricában is lássanak. A tolvajok által okozott kárt, amennyiben a tettest nem tudták megnevezni, meg kellett téríteniük. [forrás?] Erkölcscsősz: pejoratív értelmű, mások cselekedeteit rosszindulatúan bíráló személy a köznyelvben. (hu)
|
