| dbo:abstract
|
- Dacia Könyvkiadó a romániai könyvkiadás 1970-ben történt átszervezése során Kolozsvárt létesült vállalat; a nagy múltú kolozsvári könyvkiadás hagyományait felelevenítve az irodalom, a és a tudomány helyi eredményeinek országos szintű és igényű közvetítését tűzte ki céljául román, magyar és német nyelvű kiadványaival. Fennállásának első évtizedében (1970-79) összesen 336 művet adott ki magyarul. Igazgató író, a magyar szerkesztőség vezetője megalakulásakor Lászlóffy Aladár, majd Kerekes György (1970-től), munkatársai: Dáné Tibor, Gál Anna (1972-74), Jancsik Pál, (1970-72), Varró János. Magyar nyelvű könyvtermelésének több mint egyharmada eredeti szépirodalom (106 mű) és szépirodalmi fordítás (17 mű), egyharmada a középiskolai oktatás igényeihez közvetlenül kapcsolódó Tanulók Könyvtára (92 mű) és (13 mű) sorozat köteteiből áll, míg a harmadik túlnyomó részét eredeti tudományos művek (25 mű) és az Antenna sorozat kötetei (1972-től 1979-ig összesen 27 kötet) alkotják. Művészeti kiadványai közül dokumentumértéküknél fogva kiemelkednek a művész-emlékezések Banner Zoltán szerkesztésében (Nagy Albert, Mikola András, Papp Aurél, Szolnay Sándor, Márkos András kötetei) s művészi rangjuknál fogva Gy. Szabó Béla albumai (Hónapok, 1973; Mexikói tél, 1974; La divina commedia, 1977). Az eredeti irodalomban elsősorban a kolozsvári és Kolozsvár vidéki írók, költők köteteinek kiadását vállalja, de helyet adott az évek folyamán a bukaresti Bodor Pál és Szemlér Ferenc, a szatmári Soltész József, a nagykárolyi Fényi István, a marosvásárhelyi Nemes László, Jánosházy György, Spielmann József, Szőcs Kálmán, Tóth István, a dési Varró Dezső, a Nagyváradon élő Fábián Sándor és Horváth Imre munkáinak is. Kiadta a fiatal költők Varázslataink című antológiáját (1974). A profiljáról kialakítható képet néhány népköltészeti és népművészeti kiadvány (Kós Károly, Nagy Olga, Ráduly János kötetei), néhány társadalomtudományi, filozófiai kötet (köztük a fiatal filozófus nemzedéket is felsorakoztató Látóhatár című tanulmánykötet 1973-ban), egy-egy nyelvtudományi és történeti tematikájú mű (köztük Horváth István jelentős falurajza, a Magyarózdi toronyalja, 1970) teszi teljessé. A Dacia Könyvkiadó kiadásában fennállásának évei alatt több klasszikus és kortárs magyar irodalmi mű román fordítása is megjelent: Petőfi Apostola (1972), Jókai Cigánybáró és Sárga rózsa című kisregényei (1976), Áprily Lajos, Létay Lajos és Kassák Lajos versei (1976, 1978, 1980) s három figyelemre méltó gyűjteményes kötet: magyar balladafordítása (1976), egy mai magyar drámaantológia (1974) és a romániai magyar líra Forrás-nemzedékét bemutató válogatás fordításában (1979). 1989 után először a cenzúra miatt ki nem adott köteteket jelentették meg, többek között Mózes Attila Vénasszonyok nyara című könyvét, illetve Székely János Új képes krónika című drámagyűjteményét. 1992-ben a Dacia Könyvkiadó állami részvénytársasággá alakult át. (hu)
- Dacia Könyvkiadó a romániai könyvkiadás 1970-ben történt átszervezése során Kolozsvárt létesült vállalat; a nagy múltú kolozsvári könyvkiadás hagyományait felelevenítve az irodalom, a és a tudomány helyi eredményeinek országos szintű és igényű közvetítését tűzte ki céljául román, magyar és német nyelvű kiadványaival. Fennállásának első évtizedében (1970-79) összesen 336 művet adott ki magyarul. Igazgató író, a magyar szerkesztőség vezetője megalakulásakor Lászlóffy Aladár, majd Kerekes György (1970-től), munkatársai: Dáné Tibor, Gál Anna (1972-74), Jancsik Pál, (1970-72), Varró János. Magyar nyelvű könyvtermelésének több mint egyharmada eredeti szépirodalom (106 mű) és szépirodalmi fordítás (17 mű), egyharmada a középiskolai oktatás igényeihez közvetlenül kapcsolódó Tanulók Könyvtára (92 mű) és (13 mű) sorozat köteteiből áll, míg a harmadik túlnyomó részét eredeti tudományos művek (25 mű) és az Antenna sorozat kötetei (1972-től 1979-ig összesen 27 kötet) alkotják. Művészeti kiadványai közül dokumentumértéküknél fogva kiemelkednek a művész-emlékezések Banner Zoltán szerkesztésében (Nagy Albert, Mikola András, Papp Aurél, Szolnay Sándor, Márkos András kötetei) s művészi rangjuknál fogva Gy. Szabó Béla albumai (Hónapok, 1973; Mexikói tél, 1974; La divina commedia, 1977). Az eredeti irodalomban elsősorban a kolozsvári és Kolozsvár vidéki írók, költők köteteinek kiadását vállalja, de helyet adott az évek folyamán a bukaresti Bodor Pál és Szemlér Ferenc, a szatmári Soltész József, a nagykárolyi Fényi István, a marosvásárhelyi Nemes László, Jánosházy György, Spielmann József, Szőcs Kálmán, Tóth István, a dési Varró Dezső, a Nagyváradon élő Fábián Sándor és Horváth Imre munkáinak is. Kiadta a fiatal költők Varázslataink című antológiáját (1974). A profiljáról kialakítható képet néhány népköltészeti és népművészeti kiadvány (Kós Károly, Nagy Olga, Ráduly János kötetei), néhány társadalomtudományi, filozófiai kötet (köztük a fiatal filozófus nemzedéket is felsorakoztató Látóhatár című tanulmánykötet 1973-ban), egy-egy nyelvtudományi és történeti tematikájú mű (köztük Horváth István jelentős falurajza, a Magyarózdi toronyalja, 1970) teszi teljessé. A Dacia Könyvkiadó kiadásában fennállásának évei alatt több klasszikus és kortárs magyar irodalmi mű román fordítása is megjelent: Petőfi Apostola (1972), Jókai Cigánybáró és Sárga rózsa című kisregényei (1976), Áprily Lajos, Létay Lajos és Kassák Lajos versei (1976, 1978, 1980) s három figyelemre méltó gyűjteményes kötet: magyar balladafordítása (1976), egy mai magyar drámaantológia (1974) és a romániai magyar líra Forrás-nemzedékét bemutató válogatás fordításában (1979). 1989 után először a cenzúra miatt ki nem adott köteteket jelentették meg, többek között Mózes Attila Vénasszonyok nyara című könyvét, illetve Székely János Új képes krónika című drámagyűjteményét. 1992-ben a Dacia Könyvkiadó állami részvénytársasággá alakult át. (hu)
|
