| dbo:abstract
|
- A grammatikában a determináns (magyar megfelelője „meghatározó” lenne) általános meghatározása szerint olyan szó, amely mondattani viszony keretében alárendeltje egy másik szónak, ennek jelentését pontosítva, megvilágosítva, leszűkítve, másként mondva aktuálissá téve, meghatározva azt, hozzájárulva ahhoz, hogy megvalósuljon a mondatban. A terminusnak van egy szűkebb, egy tágabb és egy még tágabb szóosztályra kiterjesztett értelmezése. Az első szerint determinánsok a főnévvel egy szószerkezetben részt vevő olyan szavak, mint a névelők, a melléknévi névmások, a tőszámnevek és a határozatlan számnevek. Determinánssal is főnevesíteni lehet más szófajhoz tartozó szavakat, ilyenekkel is főnévi csoportot alkotva, pl. Az igenjével sokat segített, A jaj nem használ. A második ezekhez hozzáadja a főnév mindegyik bővítményét, a harmadik pedig közéjük sorol minden bővítményt. A magyar nyelvészetben egyesek használják ezt a terminust, mégpedig a legszűkebb értelmében, például É. Kiss 2006, mások viszont nem, hanem a fenti szóféléket a különféle szófajokhoz sorolják: melléknévi számnevekről és névmásokról szólnak, valamint a névelőket a viszonyszók közé sorolják. Azok között, akik a legtágabban értelmezik a terminust, megvan a determinánsok két csoportra való felosztása. Az ún. elvont determinánsok közé a legszűkebb értelmezés szerintiek tartoznak, azon érv alapján, hogy nincs lexikai jelentésük, csak grammatikai, a többiek pedig ún. konkrét determinánsok, azaz lexikai jelentésűek. Ez a szócikk csak a legszűkebb értelemben vett, azaz az ún. elvont determinánsokkal foglalkozik. Két csoportot szoktak felállítani: a határozott determinánsokét és a határozatlanokét. Minden nyelvben vannak elvont determinánsok, de különbségek vannak számukat, tulajdonságaikat, használatuk eseteit stb. illetően. Egyes nyelvek abban is különböznek, hogy determinánsaikat lehet, illetve nem lehet főnévi névmásokként is használni ugyanazzal az alakkal. (hu)
- A grammatikában a determináns (magyar megfelelője „meghatározó” lenne) általános meghatározása szerint olyan szó, amely mondattani viszony keretében alárendeltje egy másik szónak, ennek jelentését pontosítva, megvilágosítva, leszűkítve, másként mondva aktuálissá téve, meghatározva azt, hozzájárulva ahhoz, hogy megvalósuljon a mondatban. A terminusnak van egy szűkebb, egy tágabb és egy még tágabb szóosztályra kiterjesztett értelmezése. Az első szerint determinánsok a főnévvel egy szószerkezetben részt vevő olyan szavak, mint a névelők, a melléknévi névmások, a tőszámnevek és a határozatlan számnevek. Determinánssal is főnevesíteni lehet más szófajhoz tartozó szavakat, ilyenekkel is főnévi csoportot alkotva, pl. Az igenjével sokat segített, A jaj nem használ. A második ezekhez hozzáadja a főnév mindegyik bővítményét, a harmadik pedig közéjük sorol minden bővítményt. A magyar nyelvészetben egyesek használják ezt a terminust, mégpedig a legszűkebb értelmében, például É. Kiss 2006, mások viszont nem, hanem a fenti szóféléket a különféle szófajokhoz sorolják: melléknévi számnevekről és névmásokról szólnak, valamint a névelőket a viszonyszók közé sorolják. Azok között, akik a legtágabban értelmezik a terminust, megvan a determinánsok két csoportra való felosztása. Az ún. elvont determinánsok közé a legszűkebb értelmezés szerintiek tartoznak, azon érv alapján, hogy nincs lexikai jelentésük, csak grammatikai, a többiek pedig ún. konkrét determinánsok, azaz lexikai jelentésűek. Ez a szócikk csak a legszűkebb értelemben vett, azaz az ún. elvont determinánsokkal foglalkozik. Két csoportot szoktak felállítani: a határozott determinánsokét és a határozatlanokét. Minden nyelvben vannak elvont determinánsok, de különbségek vannak számukat, tulajdonságaikat, használatuk eseteit stb. illetően. Egyes nyelvek abban is különböznek, hogy determinánsaikat lehet, illetve nem lehet főnévi névmásokként is használni ugyanazzal az alakkal. (hu)
|
