| dbo:abstract
|
- A dhjána (szanszkrit: ध्यान) szó jelentése szemlélődés, mély meditáció. A kifejezés megtalálható a hinduizmusban, a buddhizmusban és a dzsainizmusban is, csekély értelmezési eltéréssel. Ezekben a vallásokban a meditáció gyakorlatát és magasabb rendű tudatállapotot egyaránt jelent, noha a kifejezésnek pontosabb jelentése is van a különböző hagyományokban. Dhájának nevezi a hindu bölcselet a meditáló, benső szemléletet. A jógában a hetedik lépcső, a meditáció és a Mantra-jógában az utolsó fokozat volt, amelyből a végső átélés ered. A meditáció lényegét Patandzsali a Jóga-szútrákban így fogalmazza meg: "a folyamatosan végbemenő megismerő-megfigyelés a dhjána" (tatra pratjaja-ekatánatá dhjánam). A dhjána szó a dhjá igei gyökből ered, s jelentésében a szemlélődéssel, megfontolással áll kapcsolatban. Az exegézisek számára a legtöbb nehézséget a pratjaja szó adta, amit a legtöbb kommentár a tudatfolyamatokkal hoz összefüggésbe. Tény, hogy a Patandzsali-féle szöveg ezen a helyen kimondottan technikai értelemben vett, a belső tudat folyamatok analízisére vonatkozó meghatározást ad az olvasó számára. Kétségtelen az is, hogy a pratjaja és a tudatban lezajló alakulások között bizonyos összefüggések figyelhetők meg; ahol jelen vannak a tudat-örvénylések (Csitta-vritti), ott számolni kell a pratjajával is, de a meditációban megtapasztalt folyamatos megismerő-megfigyelés (pratjaja-ekatánatá) nem mindig jár együtt a tudatot meghatározó és változtató tendenciákkal. A meditáció lényege - önmagam egy belső aktivitásban. A szamjama a három tudati fokozat, a dháraná, dhjána és a szamádhi egymásba kapcsolódása révén teremti meg a tudat szakrális "tisztaságát" - emberi struktúra teremtőfeloldó hatalmát. A Ghéranda-Szamhitá megfogalmazásában a meditációs technika magas szintű, sokszor igen összetett vizuális képességet igénylő változata tárul elénk: "A jógi olyannak képzeli szívét, mint a nektár óceánja, melynek közepén egy sziget található, tele drágakövekkel. A partot minden oldalról végig nípa-fák övezik illatos virágokkal megrakottan. Olyan virágzó fák találhatók itt, mint a málati, malliká, a dzsáti, keszara, csampaka, páridzsáta és padma, és mindenütt bódító virágillat terjeng. A jógi azt képzeli, hogy ennek a kertnek a közepén emelkedik a gyönyörű kalpa-fa, amelynek négy ága a négy védát jelképezi, s ágai virágokkal és gyümölcsökkel terheltek. Bogarak zümmögnek és kakukk szól: lent a fa tövében egy emelvényen gyémántokkal ékesített trónus áll, rajta egy különlegesen szép drágakő. A jógi képzeletében a trónusnál megjelennek a mestere által megismert dévák. Ennek a folyamatnak egységesítése a szthúla-dhjána". (hu)
- A dhjána (szanszkrit: ध्यान) szó jelentése szemlélődés, mély meditáció. A kifejezés megtalálható a hinduizmusban, a buddhizmusban és a dzsainizmusban is, csekély értelmezési eltéréssel. Ezekben a vallásokban a meditáció gyakorlatát és magasabb rendű tudatállapotot egyaránt jelent, noha a kifejezésnek pontosabb jelentése is van a különböző hagyományokban. Dhájának nevezi a hindu bölcselet a meditáló, benső szemléletet. A jógában a hetedik lépcső, a meditáció és a Mantra-jógában az utolsó fokozat volt, amelyből a végső átélés ered. A meditáció lényegét Patandzsali a Jóga-szútrákban így fogalmazza meg: "a folyamatosan végbemenő megismerő-megfigyelés a dhjána" (tatra pratjaja-ekatánatá dhjánam). A dhjána szó a dhjá igei gyökből ered, s jelentésében a szemlélődéssel, megfontolással áll kapcsolatban. Az exegézisek számára a legtöbb nehézséget a pratjaja szó adta, amit a legtöbb kommentár a tudatfolyamatokkal hoz összefüggésbe. Tény, hogy a Patandzsali-féle szöveg ezen a helyen kimondottan technikai értelemben vett, a belső tudat folyamatok analízisére vonatkozó meghatározást ad az olvasó számára. Kétségtelen az is, hogy a pratjaja és a tudatban lezajló alakulások között bizonyos összefüggések figyelhetők meg; ahol jelen vannak a tudat-örvénylések (Csitta-vritti), ott számolni kell a pratjajával is, de a meditációban megtapasztalt folyamatos megismerő-megfigyelés (pratjaja-ekatánatá) nem mindig jár együtt a tudatot meghatározó és változtató tendenciákkal. A meditáció lényege - önmagam egy belső aktivitásban. A szamjama a három tudati fokozat, a dháraná, dhjána és a szamádhi egymásba kapcsolódása révén teremti meg a tudat szakrális "tisztaságát" - emberi struktúra teremtőfeloldó hatalmát. A Ghéranda-Szamhitá megfogalmazásában a meditációs technika magas szintű, sokszor igen összetett vizuális képességet igénylő változata tárul elénk: "A jógi olyannak képzeli szívét, mint a nektár óceánja, melynek közepén egy sziget található, tele drágakövekkel. A partot minden oldalról végig nípa-fák övezik illatos virágokkal megrakottan. Olyan virágzó fák találhatók itt, mint a málati, malliká, a dzsáti, keszara, csampaka, páridzsáta és padma, és mindenütt bódító virágillat terjeng. A jógi azt képzeli, hogy ennek a kertnek a közepén emelkedik a gyönyörű kalpa-fa, amelynek négy ága a négy védát jelképezi, s ágai virágokkal és gyümölcsökkel terheltek. Bogarak zümmögnek és kakukk szól: lent a fa tövében egy emelvényen gyémántokkal ékesített trónus áll, rajta egy különlegesen szép drágakő. A jógi képzeletében a trónusnál megjelennek a mestere által megismert dévák. Ennek a folyamatnak egységesítése a szthúla-dhjána". (hu)
|
