| dbo:abstract
|
- A dialektológiában dialektus- vagy dialektális kontinuum, nyelvjáráskontinuum kisebb-nagyobb földrajzi területre kiterjedő dialektusok sora. A kontinuum mindegyik pontjában az ottani dialektus beszélői értik a szomszédos dialektusok beszélőit, de nem szomszédos dialektusok között a kölcsönös érthetőség nehéz lehet vagy éppenséggel lehetetlen. Viszonylag terjedelmes dialektuskontinuum példája a holland és a német nyelv dialektusaié, mely Belgiumtól Ausztriáig terjed, Hollandián, Németországon és Svájcon keresztül. Analógia létezik a dialektuskontinuum és a biológiában ismert gyűrűfaj között. Ezt olyan szomszédos populációk sora alkotja, melyek közül az egymással viszonylag rokonok szaporodhatnak egymással, de van közöttük legalább két olyan populáció, melyek nem eléggé rokonok ahhoz, hogy lehetséges legyen a szaporodás egymás között. Ennek ellenére genetikailag összekapcsolják őket a közbülső populációk. Az elsők között, akik megállapították, hogy lehetetlen világos határt vonni szomszédos dialektusok között, Leonard Bloomfield volt, aki (angolul) dialect areas „dialektális területek”-ről beszélt. Ugyanakkor megjegyezte, hogy lehetséges közöttük izoglosszáknak nevezett demarkációs volalakat húzni, de csak egyes különböző nyelvi elemek, azaz hangtani, lexikális és grammatikai vonások alapján. Amikor egy adott földrajzi területen egymással rokon nyelvi változatok kontinuumot alkotnak, eloszlásukat a földrajzi és a nyelvi távolság közötti közvetlen, monoton viszony jellemzi. „Egyik falutól a másikig utazva egy bizonyos irányban, azokat egymástól elkülönítő nyelvi különbségeket tapasztalunk. Olykor a különbségek nagyobbak, máskor kisebbek, de mindenesetre felhalmozódnak. Minél messzebb jutunk kiindulópontunktól, annál nagyobbak a különbségek.” A kontinuitás minőségét befolyásolhatja sztenderd nyelvek létezése. Tipikus dialektuskontinuum példája a Klevelandish-nak nevezett, eredeti állapotában, mely az 1830-ban Hollandia és Németország között megvont államhatár egyik és másik oldalán létező terület északi részén, Duisburgtól (Németországban) Nijmegenig (Hollandiában) terül el. A két oldal között nincs sem természetes határ, sem dialektusok közötti, de ezek kontinuitását fokozatosan befolyásolta a sztenderd holland és német nyelvek kialakítása és meghonosítása. Az itteni dialektusok beszélői ma is tudják lingua franca-ként használni dialektusaikat a határon túli kommunikációban, de ezen beszélők száma gyorsan apad. (hu)
- A dialektológiában dialektus- vagy dialektális kontinuum, nyelvjáráskontinuum kisebb-nagyobb földrajzi területre kiterjedő dialektusok sora. A kontinuum mindegyik pontjában az ottani dialektus beszélői értik a szomszédos dialektusok beszélőit, de nem szomszédos dialektusok között a kölcsönös érthetőség nehéz lehet vagy éppenséggel lehetetlen. Viszonylag terjedelmes dialektuskontinuum példája a holland és a német nyelv dialektusaié, mely Belgiumtól Ausztriáig terjed, Hollandián, Németországon és Svájcon keresztül. Analógia létezik a dialektuskontinuum és a biológiában ismert gyűrűfaj között. Ezt olyan szomszédos populációk sora alkotja, melyek közül az egymással viszonylag rokonok szaporodhatnak egymással, de van közöttük legalább két olyan populáció, melyek nem eléggé rokonok ahhoz, hogy lehetséges legyen a szaporodás egymás között. Ennek ellenére genetikailag összekapcsolják őket a közbülső populációk. Az elsők között, akik megállapították, hogy lehetetlen világos határt vonni szomszédos dialektusok között, Leonard Bloomfield volt, aki (angolul) dialect areas „dialektális területek”-ről beszélt. Ugyanakkor megjegyezte, hogy lehetséges közöttük izoglosszáknak nevezett demarkációs volalakat húzni, de csak egyes különböző nyelvi elemek, azaz hangtani, lexikális és grammatikai vonások alapján. Amikor egy adott földrajzi területen egymással rokon nyelvi változatok kontinuumot alkotnak, eloszlásukat a földrajzi és a nyelvi távolság közötti közvetlen, monoton viszony jellemzi. „Egyik falutól a másikig utazva egy bizonyos irányban, azokat egymástól elkülönítő nyelvi különbségeket tapasztalunk. Olykor a különbségek nagyobbak, máskor kisebbek, de mindenesetre felhalmozódnak. Minél messzebb jutunk kiindulópontunktól, annál nagyobbak a különbségek.” A kontinuitás minőségét befolyásolhatja sztenderd nyelvek létezése. Tipikus dialektuskontinuum példája a Klevelandish-nak nevezett, eredeti állapotában, mely az 1830-ban Hollandia és Németország között megvont államhatár egyik és másik oldalán létező terület északi részén, Duisburgtól (Németországban) Nijmegenig (Hollandiában) terül el. A két oldal között nincs sem természetes határ, sem dialektusok közötti, de ezek kontinuitását fokozatosan befolyásolta a sztenderd holland és német nyelvek kialakítása és meghonosítása. Az itteni dialektusok beszélői ma is tudják lingua franca-ként használni dialektusaikat a határon túli kommunikációban, de ezen beszélők száma gyorsan apad. (hu)
|
