| dbo:abstract
|
- A diarendszer [(angolul) diasystem, (franciául) diasystème] több értelemben használt fogalom a nyelvészetben. A terminust Uriel Weinreich amerikai strukturalista nyelvész vezette be 1954-ben, megpróbálva strukturalista módszereket alkalmazni a dialektológiában. Szerinte egy diarendszert a nyelvész legalább két olyan más homogén és diszkrét rendszerből alkothat meg, amelyek részleges hasonlóságokkal rendelkeznek, ezek révén a diarendszer valami más lévén, mint a két alkotó rendszer összege. Weinreich még hozzá teszi, hogy ez a konstrukció nem mindig tudományos cselekvés eredménye, hanem akármilyen olyan beszélő is gyakorolhatja, aki legalább két idiómát (dialektust és/vagy nyelvet) ismer. A legszűkebb értelmében már egy megadott idióma egyik vonásrendszeréből is lehet diarendszert alkotni. Példaként Weinreich egy mássalhangzó-rendszert mutat be. Ha például egy idióma két változata azonos, öt mássalhangzó fonémából álló rendszerrel rendelkezik (/i/, /e/, /a/, /o/ és /u/), ezt a diarendszert a következő képlettel lehet ábrázolni: , amelyben 1 és 2 a nyelvváltozatokat jelzi, // a diarendszert határolja, és ≈ a magánhangzók közötti ellentétet jelzi. Amennyiben a változatokban az /e/ kétféleképpen realizálódik, az egyikben zártabban ([e]), a másikban nyíltabban ([ɛ]), ezek diarendszere a következőképpen ábrázolható: . Egy ilyen diarendszert (angolul) diaphon-nak lehet nevezni, alaktani szinten (angolul) diamorph-okról van szó, és a nyelv egyéb területein is lehet diarendszereket megállapítani. Tágabb értelemben egy nyelv is diarendszer, melyet dialektusai alkotnak. Eugen Coșeriu emigrációban élt román nyelvész az újlatin nyelvekkel foglalkozó nyelvészeti ágba vezette be a diarendszer fogalmát, minekutána a latin nyelvet olyan diarendszerként értelmezték, mely egyik alkotórésze a beszélt latin, ennek keretében pedig két más alkotórész a művelt beszélt latin és a népi beszélt latin. A nyugati újlatin nyelvekkel foglalkozva, Jean-Marie Klinkenberg belga nyelvész oïl nyelv-diarendszerről és oc nyelv-diarendszerről beszél. A szociolingvisztikában megvan az a nézet, hogy egy nyelv diarendszere magába foglalja annak összes változatát, azaz történetének szakaszait, területi változatait, szociolektusait, szituáció szerinti vagy stilisztikai változatait és nemek szerinti változatait. A mai dialektológiában a diarendszer fogalma túlterjed az egyes saját sztenderd nyelvváltozattal rendelkező, azaz ausbau-nyelvek határain is, több olyan így meghatározott nyelvet is magába foglalva, melyek az összehasonlító nyelvészet nézőpontjából egyetlen abstand-nyelvet alkotnak. Néhány ausbau-nyelvek alkotta diarendszer:
* arab nyelv – máltai nyelv;
* bolgár nyelv – macedón nyelv;
* bosnyák nyelv – horvát nyelv – montenegrói nyelv – szerb nyelv (közép-délszláv diarendszer);
* cseh nyelv – szlovák nyelv;
* hindi nyelv (Indiában) – urdu nyelv (Pakisztánban);
* holland nyelv – flamand nyelv – afrikaans nyelv;
* maláj nyelv – indonéz nyelv;
* német nyelv – jiddis nyelv – luxemburgi nyelv;
* olasz nyelv – korzikai nyelv;
* perzsa nyelv (Iránban) – dari nyelv (Afganisztánban) – tadzsik nyelv;
* portugál nyelv – galíciai nyelv;
* spanyol nyelv – ladino nyelv. (hu)
- A diarendszer [(angolul) diasystem, (franciául) diasystème] több értelemben használt fogalom a nyelvészetben. A terminust Uriel Weinreich amerikai strukturalista nyelvész vezette be 1954-ben, megpróbálva strukturalista módszereket alkalmazni a dialektológiában. Szerinte egy diarendszert a nyelvész legalább két olyan más homogén és diszkrét rendszerből alkothat meg, amelyek részleges hasonlóságokkal rendelkeznek, ezek révén a diarendszer valami más lévén, mint a két alkotó rendszer összege. Weinreich még hozzá teszi, hogy ez a konstrukció nem mindig tudományos cselekvés eredménye, hanem akármilyen olyan beszélő is gyakorolhatja, aki legalább két idiómát (dialektust és/vagy nyelvet) ismer. A legszűkebb értelmében már egy megadott idióma egyik vonásrendszeréből is lehet diarendszert alkotni. Példaként Weinreich egy mássalhangzó-rendszert mutat be. Ha például egy idióma két változata azonos, öt mássalhangzó fonémából álló rendszerrel rendelkezik (/i/, /e/, /a/, /o/ és /u/), ezt a diarendszert a következő képlettel lehet ábrázolni: , amelyben 1 és 2 a nyelvváltozatokat jelzi, // a diarendszert határolja, és ≈ a magánhangzók közötti ellentétet jelzi. Amennyiben a változatokban az /e/ kétféleképpen realizálódik, az egyikben zártabban ([e]), a másikban nyíltabban ([ɛ]), ezek diarendszere a következőképpen ábrázolható: . Egy ilyen diarendszert (angolul) diaphon-nak lehet nevezni, alaktani szinten (angolul) diamorph-okról van szó, és a nyelv egyéb területein is lehet diarendszereket megállapítani. Tágabb értelemben egy nyelv is diarendszer, melyet dialektusai alkotnak. Eugen Coșeriu emigrációban élt román nyelvész az újlatin nyelvekkel foglalkozó nyelvészeti ágba vezette be a diarendszer fogalmát, minekutána a latin nyelvet olyan diarendszerként értelmezték, mely egyik alkotórésze a beszélt latin, ennek keretében pedig két más alkotórész a művelt beszélt latin és a népi beszélt latin. A nyugati újlatin nyelvekkel foglalkozva, Jean-Marie Klinkenberg belga nyelvész oïl nyelv-diarendszerről és oc nyelv-diarendszerről beszél. A szociolingvisztikában megvan az a nézet, hogy egy nyelv diarendszere magába foglalja annak összes változatát, azaz történetének szakaszait, területi változatait, szociolektusait, szituáció szerinti vagy stilisztikai változatait és nemek szerinti változatait. A mai dialektológiában a diarendszer fogalma túlterjed az egyes saját sztenderd nyelvváltozattal rendelkező, azaz ausbau-nyelvek határain is, több olyan így meghatározott nyelvet is magába foglalva, melyek az összehasonlító nyelvészet nézőpontjából egyetlen abstand-nyelvet alkotnak. Néhány ausbau-nyelvek alkotta diarendszer:
* arab nyelv – máltai nyelv;
* bolgár nyelv – macedón nyelv;
* bosnyák nyelv – horvát nyelv – montenegrói nyelv – szerb nyelv (közép-délszláv diarendszer);
* cseh nyelv – szlovák nyelv;
* hindi nyelv (Indiában) – urdu nyelv (Pakisztánban);
* holland nyelv – flamand nyelv – afrikaans nyelv;
* maláj nyelv – indonéz nyelv;
* német nyelv – jiddis nyelv – luxemburgi nyelv;
* olasz nyelv – korzikai nyelv;
* perzsa nyelv (Iránban) – dari nyelv (Afganisztánban) – tadzsik nyelv;
* portugál nyelv – galíciai nyelv;
* spanyol nyelv – ladino nyelv. (hu)
|
