| dbo:abstract
|
- A dikromatikus színlátás vagy dikromácia („két színt látás”) színtévesztés, amikor csak kétféle receptor van, mert az egyik teljesen hiányzik. Típusai szerinti elnevezése protanopia = vörös színre vak; deuteranopia = zöld színre vak; tritanopia = kék színre vak. Megkülönböztetendő a színvakságtól (monokromácia), hiszen az utóbbi színérzékelési hiányossággal csak a szürke árnyalatai érzékelhetők a fehértől a feketéig. Ezzel szemben a dikromaták a három főszín (kék, zöld, piros) egyikének érzékelésére képtelenek. Sokáig úgy gondolták, hogy az emberi színtévesztés is ugyanígy működik, ez azonban tévedésnek bizonyult. A dikromázia lehet protoanópia, deuteranópia, vagy tritanópia.Azonban kiderült, hogy a színtévesztés is az anomáliához hasonlóan működik, csak erősebb, azaz valamelyik színt gyengén látja a többihez képest. Emiatt az -anópia utótag helyett inkább az -anomália utótagot használják. A pontos típust Farnsworth-teszttel, anomaloszkóppal vagy lehet meghatározni. Mérhető a színtévesztés súlyossága is, ami az erősebb anomáliától a gyenge színvakságig tart. A legtöbb emlős az elterjedt elképzeléssel szemben nem színvak, hanem dikromát, két csaptípussal (kék és zöld). Ennek oka az ősi emlősök éjszakai életmódja. Az óvilági majmok, köztük az ember egy génduplikációval nyert egy újabb csaptípust (piros), ami az érett gyümölcsök felismerése mellett a kommunikációban is szerephez jut. Az újvilági majmok nőstényeinek kétharmada trikromát. A dikromázia tudományos szempontból is fontos, mert segíti a tudományos elméletek igazolását, vagy cáfolását. (hu)
- A dikromatikus színlátás vagy dikromácia („két színt látás”) színtévesztés, amikor csak kétféle receptor van, mert az egyik teljesen hiányzik. Típusai szerinti elnevezése protanopia = vörös színre vak; deuteranopia = zöld színre vak; tritanopia = kék színre vak. Megkülönböztetendő a színvakságtól (monokromácia), hiszen az utóbbi színérzékelési hiányossággal csak a szürke árnyalatai érzékelhetők a fehértől a feketéig. Ezzel szemben a dikromaták a három főszín (kék, zöld, piros) egyikének érzékelésére képtelenek. Sokáig úgy gondolták, hogy az emberi színtévesztés is ugyanígy működik, ez azonban tévedésnek bizonyult. A dikromázia lehet protoanópia, deuteranópia, vagy tritanópia.Azonban kiderült, hogy a színtévesztés is az anomáliához hasonlóan működik, csak erősebb, azaz valamelyik színt gyengén látja a többihez képest. Emiatt az -anópia utótag helyett inkább az -anomália utótagot használják. A pontos típust Farnsworth-teszttel, anomaloszkóppal vagy lehet meghatározni. Mérhető a színtévesztés súlyossága is, ami az erősebb anomáliától a gyenge színvakságig tart. A legtöbb emlős az elterjedt elképzeléssel szemben nem színvak, hanem dikromát, két csaptípussal (kék és zöld). Ennek oka az ősi emlősök éjszakai életmódja. Az óvilági majmok, köztük az ember egy génduplikációval nyert egy újabb csaptípust (piros), ami az érett gyümölcsök felismerése mellett a kommunikációban is szerephez jut. Az újvilági majmok nőstényeinek kétharmada trikromát. A dikromázia tudományos szempontból is fontos, mert segíti a tudományos elméletek igazolását, vagy cáfolását. (hu)
|
