| dbo:abstract
|
- A dimorf gombák (kétalakú gombák) olyan gombák, melyek elő képesek fordulni penész//szálas, illetve élesztő (egysejtű növekedésű) formában is. Ilyen például a :
* Szobahőmérsékleten fonalas szerkezetben,
* sarjadzó formában (élesztőként) nő. Táptalajon növeszthetők fonalasan (szaprofita vagy penész fázis), a szervezetben sarjadzanak (parazita vagy élesztő fázis). A dimorf gombák jellemzője, hogy környezeti tényezők kiválthatják az unicelluláris és a fonalas alak közötti, általában visszafordítható átalakulást. Környezeti tényező a hőmérsékleten kívül lehet anaerob környezet, magas szén-dioxidkoncentráció, alacsony pH, magas cAMP-szint, nitrogénéhezés, szilárd táptalaj (ahol a gyorsabban növekvő gombafonalak könnyebben elérik a tápanyagot mint a különálló sejtek) stb. Ha a környezeti feltételek a sejtes alaknak kedveznek (pl. vizes közeg), a dimorf átalakulás fordított irányban is lejátszódhat, a kialakult hifák egysejtű élesztősejtekké fragmentálódnak. Gyakran egy harmadik, fonalas alak, a is előfordul; míg a pszeudohifa a táptalaj felszínén növő, a sejtosztódás után szeparáció hiányában együtt maradó, hosszúkás, egyedi sejtek láncolata, a szeptumok mentén befűződésekkel, addig a valódi hifa olyan elágazó, fonalas csőszerű struktúra, melyek invazív növekedésűek és valódi taglalják. Több dimorf gombafaj potenciális növényi vagy humánpatogén, esetükben a kétalakúság nem csak a megjelenési forma, hanem az életmód megváltozásával is jár. Közéjük tartozik a , , a Candida albicans, az , a , a , a és az -fajok. A nem patogén fajoknál (pl. , a dimorfizmuskutatás egyik modellszervezete) a fonalas alak kialakulása a tápanyagban gazdag, de távolabb eső területek elérését teszi lehetővé. (hu)
- A dimorf gombák (kétalakú gombák) olyan gombák, melyek elő képesek fordulni penész//szálas, illetve élesztő (egysejtű növekedésű) formában is. Ilyen például a :
* Szobahőmérsékleten fonalas szerkezetben,
* sarjadzó formában (élesztőként) nő. Táptalajon növeszthetők fonalasan (szaprofita vagy penész fázis), a szervezetben sarjadzanak (parazita vagy élesztő fázis). A dimorf gombák jellemzője, hogy környezeti tényezők kiválthatják az unicelluláris és a fonalas alak közötti, általában visszafordítható átalakulást. Környezeti tényező a hőmérsékleten kívül lehet anaerob környezet, magas szén-dioxidkoncentráció, alacsony pH, magas cAMP-szint, nitrogénéhezés, szilárd táptalaj (ahol a gyorsabban növekvő gombafonalak könnyebben elérik a tápanyagot mint a különálló sejtek) stb. Ha a környezeti feltételek a sejtes alaknak kedveznek (pl. vizes közeg), a dimorf átalakulás fordított irányban is lejátszódhat, a kialakult hifák egysejtű élesztősejtekké fragmentálódnak. Gyakran egy harmadik, fonalas alak, a is előfordul; míg a pszeudohifa a táptalaj felszínén növő, a sejtosztódás után szeparáció hiányában együtt maradó, hosszúkás, egyedi sejtek láncolata, a szeptumok mentén befűződésekkel, addig a valódi hifa olyan elágazó, fonalas csőszerű struktúra, melyek invazív növekedésűek és valódi taglalják. Több dimorf gombafaj potenciális növényi vagy humánpatogén, esetükben a kétalakúság nem csak a megjelenési forma, hanem az életmód megváltozásával is jár. Közéjük tartozik a , , a Candida albicans, az , a , a , a és az -fajok. A nem patogén fajoknál (pl. , a dimorfizmuskutatás egyik modellszervezete) a fonalas alak kialakulása a tápanyagban gazdag, de távolabb eső területek elérését teszi lehetővé. (hu)
|
