| dbo:abstract
|
- A Drude-modell az elektronok transzport tulajdonságaival magyarázza az anyagok (főleg a fémek) elektromos vezetőképességét.Paul Drude 1900-ban dolgozta ki a róla elnevezett Drude-modellt. A modell, mely a egy alkalmazása, feltételezi, hogy az elektronok mikroszkopikus viselkedése klasszikus módon történik a szilárd testekben, és úgy néz ki, mint egy flipper gépben a golyók viselkedése, ahol az elektronok állandóan ide-oda pattognak a nehezebb és relatíve kevésbé mozgékony pozitív ionok társaságában (lásd mellékelt ábra). Az ábrán a kék színnel jelzett elektronok ugrálnak a piros színű ionok között. A Drude-modell két jelentős eredménye az elektronok mozgási egyenletei valamint az áramsűrűség és az elektromos tér közötti lineáris összefüggés Itt a az időt jelöli, a , , , és az elektron impulzusát, töltését, számbeli sűrűségét, tömegét, valamint azt az átlagos időt, mely az ionokkal történő ütközések között eltelik.Az utóbbi egyenlet különösen jelentős, mert megmutatja, hogy az Ohm törvénye, mely széles körben használatos összefüggés az elektromágneses jelenségeknél, igaznak kell lennie. 1905-ben Hendrik Antoon Lorentz a Drude-modellt kiterjesztette (és ezért gyakran Drude–Lorentz modellnek is ismerik).1933-ban Arnold Sommerfeld és Hans Bethe kiegészítette a modellt a kvantumelmélet eredményeivel. (hu)
- A Drude-modell az elektronok transzport tulajdonságaival magyarázza az anyagok (főleg a fémek) elektromos vezetőképességét.Paul Drude 1900-ban dolgozta ki a róla elnevezett Drude-modellt. A modell, mely a egy alkalmazása, feltételezi, hogy az elektronok mikroszkopikus viselkedése klasszikus módon történik a szilárd testekben, és úgy néz ki, mint egy flipper gépben a golyók viselkedése, ahol az elektronok állandóan ide-oda pattognak a nehezebb és relatíve kevésbé mozgékony pozitív ionok társaságában (lásd mellékelt ábra). Az ábrán a kék színnel jelzett elektronok ugrálnak a piros színű ionok között. A Drude-modell két jelentős eredménye az elektronok mozgási egyenletei valamint az áramsűrűség és az elektromos tér közötti lineáris összefüggés Itt a az időt jelöli, a , , , és az elektron impulzusát, töltését, számbeli sűrűségét, tömegét, valamint azt az átlagos időt, mely az ionokkal történő ütközések között eltelik.Az utóbbi egyenlet különösen jelentős, mert megmutatja, hogy az Ohm törvénye, mely széles körben használatos összefüggés az elektromágneses jelenségeknél, igaznak kell lennie. 1905-ben Hendrik Antoon Lorentz a Drude-modellt kiterjesztette (és ezért gyakran Drude–Lorentz modellnek is ismerik).1933-ban Arnold Sommerfeld és Hans Bethe kiegészítette a modellt a kvantumelmélet eredményeivel. (hu)
|
