| dbo:abstract
|
- Dzsarír ibn Atijja (meghalt 728 k.) az Omajjád-kori arab költészet egyik legkimagaslóbb alakja volt. Életéről nem sokat tudunk. A Tamím törzs Kulajb nemzetségéhez tartozott. A mai Bahrein területén élt, és verseivel elnyerte al-, a hírhedt iraki kormányzó jóindulatát és pártfogását. Később Abd al-Malik és II. al-Valíd kalifa damaszkuszi udvarában is felbukkant, de csak később, II. Omár alatt részesült meleg fogadtatásban. Dzsarír neve elválaszthatatlan Farazdakétól, aki a szintén Tamím törzshöz tartozó Dárim nemzetség fia volt. A két mezopotámiai születésű költő a gúnyversek kiemelkedő művelője volt, és tehetségüket leginkább egymás ellen érvényesítették. Költeményeikben egekig magasztalták dicső őseiket és törzsüket, míg kíméletlenül kipellengérezték a másik család és törzs múltjának kétes eseményeit. Elsősorban Farazdak büszkélkedhetett apjával és nagyapjával, akik a Tamím törzs berkein belül nagy hírnévre tettek szert dicső tetteikkel és bőkezűségükkel – igaz, az irodalomtörténet Dzsarír verseit nagyobbra értékeli, mivel azokban a szokásos témák mellett a humoros reflexiók is felbukkannak. A vetélkedésbe a kor harmadik költőóriása, a keresztény is beszállt Farazdak oldalán. A kölcsönös szapulás és ellenségeskedő dicsekvés termékeit az arab irodalmárok külön műszóval illetik (an-Nakáid = Az ellentétek). (hu)
- Dzsarír ibn Atijja (meghalt 728 k.) az Omajjád-kori arab költészet egyik legkimagaslóbb alakja volt. Életéről nem sokat tudunk. A Tamím törzs Kulajb nemzetségéhez tartozott. A mai Bahrein területén élt, és verseivel elnyerte al-, a hírhedt iraki kormányzó jóindulatát és pártfogását. Később Abd al-Malik és II. al-Valíd kalifa damaszkuszi udvarában is felbukkant, de csak később, II. Omár alatt részesült meleg fogadtatásban. Dzsarír neve elválaszthatatlan Farazdakétól, aki a szintén Tamím törzshöz tartozó Dárim nemzetség fia volt. A két mezopotámiai születésű költő a gúnyversek kiemelkedő művelője volt, és tehetségüket leginkább egymás ellen érvényesítették. Költeményeikben egekig magasztalták dicső őseiket és törzsüket, míg kíméletlenül kipellengérezték a másik család és törzs múltjának kétes eseményeit. Elsősorban Farazdak büszkélkedhetett apjával és nagyapjával, akik a Tamím törzs berkein belül nagy hírnévre tettek szert dicső tetteikkel és bőkezűségükkel – igaz, az irodalomtörténet Dzsarír verseit nagyobbra értékeli, mivel azokban a szokásos témák mellett a humoros reflexiók is felbukkannak. A vetélkedésbe a kor harmadik költőóriása, a keresztény is beszállt Farazdak oldalán. A kölcsönös szapulás és ellenségeskedő dicsekvés termékeit az arab irodalmárok külön műszóval illetik (an-Nakáid = Az ellentétek). (hu)
|
