| dbo:abstract
|
- Német Délnyugat-Afrika a Német Birodalom egyik legjelentősebb afrikai gyarmata volt bányái és csekély mezőgazdaságra alkalmas területe miatt. A gyarmat az első világháború során hamar a szövetséges antanthatalmak célpontjává vált. Német Délnyugat-Afrika gyarmatának elfoglalását a britek a Dél-afrikai Unióra akarták bízni, hiszen ez a domínium volt földrajzilag a legközelebb hozzá. Mikor London aziránt érdeklődött, hogy visszavonhatja-e a Dél-Afrikában állomásozó egységeit, hogy azok részt tudjanak venni a Németország elleni európai harcokban, illetve, hogy a dél-afrikai kormány hajlandó-e Német Délnyugat-Afrika ellen támadást indítani, Louis Botha, a Dél-afrikai Unió miniszterelnöke igenlő választ adott. A döntés azonban beforratlan sebeket szaggatott fel, ugyanis a Német Császárság évtizedek óta támogatta a dél-afrikai ország fehér lakosságának többségét alkotó, uralkodó búrok nemzetiségi és függetlenségi törekvéseit, fegyverekkel, elismeréssel és egyéb eszközökkel. Ezzel szemben a Brit Birodalom a búroknak háborúságot, alávetést, hazájuk többszöri elvételét okozta. Ezért a dél-afrikai csapatok támadását követően a Dél-afrikai Unióban belső lázadás bontakozott ki az angolbarát kormány ellen, ami jelentősen hátráltatta a német gyarmat elleni hadműveleteket, azonban a búr felkelés alig egy év alatt elbukott. A túlerőben lévő támadó erőkkel szemben a helyi német gyarmati haderő, a Schutztruppe (Gyarmati Véderő) katonái hamar visszavonulásra kényszerültek, de egészen 1915 második feléig kitartottak, így adva némi időt a német kelet-afrikai csapatoknak a felkészülésre. (hu)
- Német Délnyugat-Afrika a Német Birodalom egyik legjelentősebb afrikai gyarmata volt bányái és csekély mezőgazdaságra alkalmas területe miatt. A gyarmat az első világháború során hamar a szövetséges antanthatalmak célpontjává vált. Német Délnyugat-Afrika gyarmatának elfoglalását a britek a Dél-afrikai Unióra akarták bízni, hiszen ez a domínium volt földrajzilag a legközelebb hozzá. Mikor London aziránt érdeklődött, hogy visszavonhatja-e a Dél-Afrikában állomásozó egységeit, hogy azok részt tudjanak venni a Németország elleni európai harcokban, illetve, hogy a dél-afrikai kormány hajlandó-e Német Délnyugat-Afrika ellen támadást indítani, Louis Botha, a Dél-afrikai Unió miniszterelnöke igenlő választ adott. A döntés azonban beforratlan sebeket szaggatott fel, ugyanis a Német Császárság évtizedek óta támogatta a dél-afrikai ország fehér lakosságának többségét alkotó, uralkodó búrok nemzetiségi és függetlenségi törekvéseit, fegyverekkel, elismeréssel és egyéb eszközökkel. Ezzel szemben a Brit Birodalom a búroknak háborúságot, alávetést, hazájuk többszöri elvételét okozta. Ezért a dél-afrikai csapatok támadását követően a Dél-afrikai Unióban belső lázadás bontakozott ki az angolbarát kormány ellen, ami jelentősen hátráltatta a német gyarmat elleni hadműveleteket, azonban a búr felkelés alig egy év alatt elbukott. A túlerőben lévő támadó erőkkel szemben a helyi német gyarmati haderő, a Schutztruppe (Gyarmati Véderő) katonái hamar visszavonulásra kényszerültek, de egészen 1915 második feléig kitartottak, így adva némi időt a német kelet-afrikai csapatoknak a felkészülésre. (hu)
|
.svg){kind=link}