| dbo:abstract
|
- Déva magyar irodalmi élete A város magyar irodalmi vonatkozásai a köztudatban elsősorban a folklórelemekre és a történelmi múltra szorítkoztak. "Magas Déva vára" (egy 1955-ös moldvai csángó gyűjtésben "magas Gyiva vára") a klasszikus eseményének közismert színhelye, s az itt raboskodott és meghalt Dávid Ferenc emlékét meg-megújuló tisztelet övezi. Itt bontakozott ki 1880-tól kezdve a , s e társulat évkönyveinek (1882-1914), valamint a szintén 1882-ben létesített történelmi és régészeti múzeum tevékenységének fontos szerepük van a római kort megelőző Dácia emlékeinek 19. századi felkutatásában és megismertetésében. Itt bontakozott ki a Szászvároson élő Torma Zsófia ősrégésznek, a tordosi neolit kori telep feltárójának tudományos pályája is. A 19. század utolsó negyedében indult , majd (1931-ig), (1931-ig) c. hetilapok, majd az Erdélyi Napló (1931-40) s a (1934-35) irodalmi hagyományt teremtettek a város és megye költőinek megszólaltatásával; ezt fejleszti tovább az 1933-ban indult, majd 1936-tól címet viselő heti kiadvány. Ebben az időben Déván tíz nyomda működött, ami hozzájárult a város irodalmi jelentőségéhez. 1920 és 1940 között könyvnyomdájában 36, pedig 22 magyar nyelvű könyvet vagy folyóiratot nyomtak (a többiben összesen 16-ot). Regények, verskötetek jelentek meg, többek közt , Gyarmati Ferenc, Kovács Károly, Serestély Béla kötetei, s a Patria nyomda Szerencse fel címen 1933-ban gyűjteményes kötetbe foglalta több helyi és környékbeli szerző, köztük – a külön kötetekkel jelentkezőkön kívül – Fodor László, , Kiss Ernő, Molnár Sándor, , , , írásait. A Bukovinából még a 19–20. század fordulóján idetelepedett "csángók" történetét László János telepes gazda dolgozta fel 1935-ben (az anyag összeállítását Petru Groza támogatta, a kézirat a család tulajdonában). 1935. november 3-án itt jelentette be dr. Petru Groza az Ekésfront (Frontul Plugarilor) és a MADOSZ antifasiszta egységfrontját. A helybeli magyarság tiszteletét fejezte ki az államférfiú iránt (Serestély Béla nekrológja (1958) és Kovács Károly emlékbeszéde a Groza-szobor előtt). A csángótelep fiatalsága és műkedvelő teremtett. Ezek hagyományát elevenítette fel késóbb a helybeli líceum magyar tagozatának irodalmi köre, élén Lovassy László tanárral: 1972 decemberében rendezett helyi Petőfi-emlékkiállításukat a román televízió magyar adásán is bemutatták. A művelődés ösztönzői a találkozások írókkal, művészekkel. Emlékezetes az Erdélyi Helikon íróinak látogatása 1927-ben; később az Utunk s a Kriterion Könyvkiadó írói keresték fel sikeres rendezvények keretében olvasóikat. (hu)
- Déva magyar irodalmi élete A város magyar irodalmi vonatkozásai a köztudatban elsősorban a folklórelemekre és a történelmi múltra szorítkoztak. "Magas Déva vára" (egy 1955-ös moldvai csángó gyűjtésben "magas Gyiva vára") a klasszikus eseményének közismert színhelye, s az itt raboskodott és meghalt Dávid Ferenc emlékét meg-megújuló tisztelet övezi. Itt bontakozott ki 1880-tól kezdve a , s e társulat évkönyveinek (1882-1914), valamint a szintén 1882-ben létesített történelmi és régészeti múzeum tevékenységének fontos szerepük van a római kort megelőző Dácia emlékeinek 19. századi felkutatásában és megismertetésében. Itt bontakozott ki a Szászvároson élő Torma Zsófia ősrégésznek, a tordosi neolit kori telep feltárójának tudományos pályája is. A 19. század utolsó negyedében indult , majd (1931-ig), (1931-ig) c. hetilapok, majd az Erdélyi Napló (1931-40) s a (1934-35) irodalmi hagyományt teremtettek a város és megye költőinek megszólaltatásával; ezt fejleszti tovább az 1933-ban indult, majd 1936-tól címet viselő heti kiadvány. Ebben az időben Déván tíz nyomda működött, ami hozzájárult a város irodalmi jelentőségéhez. 1920 és 1940 között könyvnyomdájában 36, pedig 22 magyar nyelvű könyvet vagy folyóiratot nyomtak (a többiben összesen 16-ot). Regények, verskötetek jelentek meg, többek közt , Gyarmati Ferenc, Kovács Károly, Serestély Béla kötetei, s a Patria nyomda Szerencse fel címen 1933-ban gyűjteményes kötetbe foglalta több helyi és környékbeli szerző, köztük – a külön kötetekkel jelentkezőkön kívül – Fodor László, , Kiss Ernő, Molnár Sándor, , , , írásait. A Bukovinából még a 19–20. század fordulóján idetelepedett "csángók" történetét László János telepes gazda dolgozta fel 1935-ben (az anyag összeállítását Petru Groza támogatta, a kézirat a család tulajdonában). 1935. november 3-án itt jelentette be dr. Petru Groza az Ekésfront (Frontul Plugarilor) és a MADOSZ antifasiszta egységfrontját. A helybeli magyarság tiszteletét fejezte ki az államférfiú iránt (Serestély Béla nekrológja (1958) és Kovács Károly emlékbeszéde a Groza-szobor előtt). A csángótelep fiatalsága és műkedvelő teremtett. Ezek hagyományát elevenítette fel késóbb a helybeli líceum magyar tagozatának irodalmi köre, élén Lovassy László tanárral: 1972 decemberében rendezett helyi Petőfi-emlékkiállításukat a román televízió magyar adásán is bemutatták. A művelődés ösztönzői a találkozások írókkal, művészekkel. Emlékezetes az Erdélyi Helikon íróinak látogatása 1927-ben; később az Utunk s a Kriterion Könyvkiadó írói keresték fel sikeres rendezvények keretében olvasóikat. (hu)
|
