| dbo:abstract
|
- Az Edo-kor (江戸時代, Edo dzsidai) vagy Tokugava-kor (徳川時代, Tokugava dzsidai) a japán történelem 1603 és 1868 közötti korszaka, mikor a japán társadalom a Tokugava-sógunátus és az ország háromszáz daimjójának uralma alatt állt. A korszakot gazdasági növekedés, szigorú társadalmi rend, az elszigetelődés politikája, stabil népesség, béke, a busidó eszmény mint a szamuráj identitás része, valamint a művészet és kultúra élvezete jellemezte. Tokugava Iejaszu 1603-ban vette fel a sóguni címet, ezzel legitimálva helyzetét, majd megalapította Edót (a mai Tokiót), ami a császári fővárossal, Kiotóval szemben Japán de facto fővárosának számított. A korszaknak Edo bukása után a Meidzsi-restauráció vetett véget 1868. május 3-án, amikor is több évszázad után a valódi hatalom, amelyet csaknem ezer évig a sógunok birtokoltak, visszakerült a császárok kezébe. (hu)
- Az Edo-kor (江戸時代, Edo dzsidai) vagy Tokugava-kor (徳川時代, Tokugava dzsidai) a japán történelem 1603 és 1868 közötti korszaka, mikor a japán társadalom a Tokugava-sógunátus és az ország háromszáz daimjójának uralma alatt állt. A korszakot gazdasági növekedés, szigorú társadalmi rend, az elszigetelődés politikája, stabil népesség, béke, a busidó eszmény mint a szamuráj identitás része, valamint a művészet és kultúra élvezete jellemezte. Tokugava Iejaszu 1603-ban vette fel a sóguni címet, ezzel legitimálva helyzetét, majd megalapította Edót (a mai Tokiót), ami a császári fővárossal, Kiotóval szemben Japán de facto fővárosának számított. A korszaknak Edo bukása után a Meidzsi-restauráció vetett véget 1868. május 3-án, amikor is több évszázad után a valódi hatalom, amelyet csaknem ezer évig a sógunok birtokoltak, visszakerült a császárok kezébe. (hu)
|
