| dbo:abstract
|
- Az intézmény az egri Érseki Római Katolikus Tanítóképző 1948-as államosításával jött létre. Még az 1948-ban oklevelet szerzett növendékek is az érseki tanítóképzőben végeztek. A tanítóképző még az 1948-49-es tanévben is a líceum épületében maradt, de már állami tanítóképző elnevezéssel, s a vallásos nevelés kikerült az intézmény feladatai közül. Az intézmény igazgatója tíz éven át dr. Somos Lajos volt, 1948-ig. Ugyanebben az évben Debrecenben megalakult a tanárképző főiskola, amely egy év után, 1949 szeptemberében Egerbe költözött, ott megkapta a Líceum épületét, ahol a megelőző közel száz évben - többek között - az érseki tanítóképző működött. Az egri átköltözés eredetileg nem volt a tervekben, ezt 1949 nyarán közölték a tanárokkal és diákokkal, akik nem is mind vállalták ezt. A minisztérium akart egy felsőoktatási intézményt Észak-Magyarországon, s Eger politikai vezetői szívesen felajánlották ehhez a líceum épületét, diákotthonnak pedig a volt érseki internátus Széchenyi u. 47. szám alatti épületét, valamint a korábbi jegyzőinternátus Klapka utcai otthonát. A tanítóképző tehát ezután sem szűnt meg, hanem államosítva, korábbi diákjaival és a tanári kar többségével a volt ciszterci gimnázium helyére költözött. (Nem igaz tehát az a tévhit, miszerint a főiskola a tanítóképző jogutódja lett volna, egy évtizedig párhuzamosan működtek, a tanítóképző középfokú, a főiskola felsőfokú képzést nyújtott.) Az állami tanítóképző politikailag megbízható, új igazgatókkal, gyakran változó elnevezéssel és képzési idővel működött tovább. Az 1949-ben végzettek még az érseki tanítóképzőben szokásos rend szerint kapták meg a diplomájukat. (Esetükben ez öt év tanulmányt jelentett, a végén érettségi és képesítő vizsgával.) Az 1950-ben negyedévüket befejező diákok azonban nem a szokásos módon fejezték be tanulmányaikat, hanem nyáron értesítést kaptak, hogy - a tanítóhiány miatt - az ötödévet vidéki tanítási gyakorlaton kellett tölteniük. Másoknak viszont felajánlották, hogy tanulmányaikat folytassák a tanárképző főiskolán, akár felvételi, sőt érettségi nélkül is. Ezzel a kedvező lehetőséggel sokan éltek, de akadtak néhányan, akik a régi rend szerint fejezték be tanulmányaikat, s ők 1951-ben kaptak tanítói oklevelet. Az 1950-es egy elég kaotikus év lehetett, tabló se készült se az akkor ötödévesekről, se a negyedéves évfolyamról. Valószínűleg a tanárképző elszívó hatása miatt még a következő években is alig voltak fiúosztályok, több volt a lányosztály.Viszont beállt egy tanulmányi rend: 4 év általános és pedagógiai képzés után érettségit tettek a diákok, majd egy évig külső helyszínen tanítottak, s az ötödik év végén vizsgatanítást tettek és pedagógiai tárgyakból képesítő vizsgát. Akadtak, akik már 4 év után felsőfokú intézményben folytatták tanulmányaikat. A tanítóképző tehát középfokú oktatási intézmény volt, mely elsősorban az általános iskolák alsó tagozata számára képzett tanítókat (bár már a háború alatt is indítottak felsőtagozatos gyakorló iskolai osztályokat és 1947-ben beindítottak egy kétszakos, szaktanítói képzést is a felsőtagozatosak számára), szemben a tanárképző főiskolával, ami a felső tagozatosak részére képzett szaktanárokat és felsőfokú oktatási intézménynek számított. (Az egri tanárképző 2016-ig működött, amikor egyetemmé alakult át Eszterházy Károly Egyetem néven.) A tanítóképző Egerben 1959-ig működött. 1957-ben ugyanis született egy minisztériumi döntés, amely magasabb szintre akarta emelni a tanítóképzést, azáltal, hogy érettségire épülő hároméves képzést terveztek el. Ekkor az egri politikai szervek úgy döntöttek, hogy a tanítóképzést átengedik Jászberénynek, s az iskola - felmenő rendszerben - fokozatosan gimnáziummá alakul át. Így a tanítóképző igazgatója, Papp Sándor maradhatott a gimnázium igazgatója. A tanári kar is maradt többségében a gimnáziumban, de a pedagógusképzés iránt jobban elkötelezettek, akik közül többen már az érseki tanítóképzőnek is tanárai voltak, előbb-utóbb átmentek az egri tanárképző főiskolára (dr Somos Lajos - 1959, pedagógia, id. Abkarovits Endre - 1963, magyar irodalom, dr. Kovács Vendel - 1962, pedagógia, dr. Molnár József - 1952, történelem, dr. Suba János - 1962. biológia, Járosi András - 1958, matematika, Hidasi Károly - 1959, fizika) vagy más felsőoktatási intézményekbe (dr. Bakonyi Ferenc - Testnevelési Főiskola, Hollós Attila - ELTE, orosz). (A nevek után a főiskolára történt távozásuk évét és a tanszéket jelezzük, ahová átmentek.) Az egri tanítóképzés megszűnésekor először a lányosztályok kerültek át más városba (1957-ben érettségiztek utoljára lányok Egerben), a fiúosztályok még 1959-ig maradtak, de a két utolsó évfolyam már 1960-ban, illetve 1961-ben nem Egerben tette le a képesítő vizsgáját, illetve az 1961-ben végzettek már az érettségit se. Arról egyelőre nincs információ, hogy hány lányosztály lehetett azokon az évfolyamokon, ahol csak a fiúosztályok maradtak Egerben. A tanítóképző gyakorló iskolája ugyanabban az épületben működött, ahol a képző. Kezdetben csak alsó tagozatos osztályok voltak, mind osztott, mind osztatlan (elsősök harmadikosokkal, másodikosok negyedikesekkel egy osztályban) formában, később, az ötvenes évek második felében felső tagozatos osztályok is nyíltak. (Egyes tanárok már az érseki tanítóképző gyakorló iskolájában is működtek, mint Vásárhelyi József és Hórvölgyi István.) A tanítóképzés egri leépítésével párhuzamosan megszűntek az általános iskolai osztályok is, tanulóiknak vagy a körzetük szerinti általános iskolába vagy a főiskola gyakorló iskolájába kellett átmenni. Az érseki tanítóképző idejében sok információt tartalmazó évkönyvek az állami tanítóképzés idején nem jelentek meg, kivéve a legutolsó, 1958-59-es tanévet. Ezek hiányában sokszor csak a végzősök tablójáról, a még élő diákok elbeszéléséből, az összegyűjtött bizonyítványok és oklevelek adataiból, pecsétjeiből kaphatunk képet a tanári kar összetételéről, az osztályok és a diákok számáról, az intézmény elnevezéséről. (Bár figyelembe kell vennünk, hogy 1951-től nem a tényleges végzés (képesítő vizsga), hanem az érettségi után készültek a tablók.) (hu)
- Az intézmény az egri Érseki Római Katolikus Tanítóképző 1948-as államosításával jött létre. Még az 1948-ban oklevelet szerzett növendékek is az érseki tanítóképzőben végeztek. A tanítóképző még az 1948-49-es tanévben is a líceum épületében maradt, de már állami tanítóképző elnevezéssel, s a vallásos nevelés kikerült az intézmény feladatai közül. Az intézmény igazgatója tíz éven át dr. Somos Lajos volt, 1948-ig. Ugyanebben az évben Debrecenben megalakult a tanárképző főiskola, amely egy év után, 1949 szeptemberében Egerbe költözött, ott megkapta a Líceum épületét, ahol a megelőző közel száz évben - többek között - az érseki tanítóképző működött. Az egri átköltözés eredetileg nem volt a tervekben, ezt 1949 nyarán közölték a tanárokkal és diákokkal, akik nem is mind vállalták ezt. A minisztérium akart egy felsőoktatási intézményt Észak-Magyarországon, s Eger politikai vezetői szívesen felajánlották ehhez a líceum épületét, diákotthonnak pedig a volt érseki internátus Széchenyi u. 47. szám alatti épületét, valamint a korábbi jegyzőinternátus Klapka utcai otthonát. A tanítóképző tehát ezután sem szűnt meg, hanem államosítva, korábbi diákjaival és a tanári kar többségével a volt ciszterci gimnázium helyére költözött. (Nem igaz tehát az a tévhit, miszerint a főiskola a tanítóképző jogutódja lett volna, egy évtizedig párhuzamosan működtek, a tanítóképző középfokú, a főiskola felsőfokú képzést nyújtott.) Az állami tanítóképző politikailag megbízható, új igazgatókkal, gyakran változó elnevezéssel és képzési idővel működött tovább. Az 1949-ben végzettek még az érseki tanítóképzőben szokásos rend szerint kapták meg a diplomájukat. (Esetükben ez öt év tanulmányt jelentett, a végén érettségi és képesítő vizsgával.) Az 1950-ben negyedévüket befejező diákok azonban nem a szokásos módon fejezték be tanulmányaikat, hanem nyáron értesítést kaptak, hogy - a tanítóhiány miatt - az ötödévet vidéki tanítási gyakorlaton kellett tölteniük. Másoknak viszont felajánlották, hogy tanulmányaikat folytassák a tanárképző főiskolán, akár felvételi, sőt érettségi nélkül is. Ezzel a kedvező lehetőséggel sokan éltek, de akadtak néhányan, akik a régi rend szerint fejezték be tanulmányaikat, s ők 1951-ben kaptak tanítói oklevelet. Az 1950-es egy elég kaotikus év lehetett, tabló se készült se az akkor ötödévesekről, se a negyedéves évfolyamról. Valószínűleg a tanárképző elszívó hatása miatt még a következő években is alig voltak fiúosztályok, több volt a lányosztály.Viszont beállt egy tanulmányi rend: 4 év általános és pedagógiai képzés után érettségit tettek a diákok, majd egy évig külső helyszínen tanítottak, s az ötödik év végén vizsgatanítást tettek és pedagógiai tárgyakból képesítő vizsgát. Akadtak, akik már 4 év után felsőfokú intézményben folytatták tanulmányaikat. A tanítóképző tehát középfokú oktatási intézmény volt, mely elsősorban az általános iskolák alsó tagozata számára képzett tanítókat (bár már a háború alatt is indítottak felsőtagozatos gyakorló iskolai osztályokat és 1947-ben beindítottak egy kétszakos, szaktanítói képzést is a felsőtagozatosak számára), szemben a tanárképző főiskolával, ami a felső tagozatosak részére képzett szaktanárokat és felsőfokú oktatási intézménynek számított. (Az egri tanárképző 2016-ig működött, amikor egyetemmé alakult át Eszterházy Károly Egyetem néven.) A tanítóképző Egerben 1959-ig működött. 1957-ben ugyanis született egy minisztériumi döntés, amely magasabb szintre akarta emelni a tanítóképzést, azáltal, hogy érettségire épülő hároméves képzést terveztek el. Ekkor az egri politikai szervek úgy döntöttek, hogy a tanítóképzést átengedik Jászberénynek, s az iskola - felmenő rendszerben - fokozatosan gimnáziummá alakul át. Így a tanítóképző igazgatója, Papp Sándor maradhatott a gimnázium igazgatója. A tanári kar is maradt többségében a gimnáziumban, de a pedagógusképzés iránt jobban elkötelezettek, akik közül többen már az érseki tanítóképzőnek is tanárai voltak, előbb-utóbb átmentek az egri tanárképző főiskolára (dr Somos Lajos - 1959, pedagógia, id. Abkarovits Endre - 1963, magyar irodalom, dr. Kovács Vendel - 1962, pedagógia, dr. Molnár József - 1952, történelem, dr. Suba János - 1962. biológia, Járosi András - 1958, matematika, Hidasi Károly - 1959, fizika) vagy más felsőoktatási intézményekbe (dr. Bakonyi Ferenc - Testnevelési Főiskola, Hollós Attila - ELTE, orosz). (A nevek után a főiskolára történt távozásuk évét és a tanszéket jelezzük, ahová átmentek.) Az egri tanítóképzés megszűnésekor először a lányosztályok kerültek át más városba (1957-ben érettségiztek utoljára lányok Egerben), a fiúosztályok még 1959-ig maradtak, de a két utolsó évfolyam már 1960-ban, illetve 1961-ben nem Egerben tette le a képesítő vizsgáját, illetve az 1961-ben végzettek már az érettségit se. Arról egyelőre nincs információ, hogy hány lányosztály lehetett azokon az évfolyamokon, ahol csak a fiúosztályok maradtak Egerben. A tanítóképző gyakorló iskolája ugyanabban az épületben működött, ahol a képző. Kezdetben csak alsó tagozatos osztályok voltak, mind osztott, mind osztatlan (elsősök harmadikosokkal, másodikosok negyedikesekkel egy osztályban) formában, később, az ötvenes évek második felében felső tagozatos osztályok is nyíltak. (Egyes tanárok már az érseki tanítóképző gyakorló iskolájában is működtek, mint Vásárhelyi József és Hórvölgyi István.) A tanítóképzés egri leépítésével párhuzamosan megszűntek az általános iskolai osztályok is, tanulóiknak vagy a körzetük szerinti általános iskolába vagy a főiskola gyakorló iskolájába kellett átmenni. Az érseki tanítóképző idejében sok információt tartalmazó évkönyvek az állami tanítóképzés idején nem jelentek meg, kivéve a legutolsó, 1958-59-es tanévet. Ezek hiányában sokszor csak a végzősök tablójáról, a még élő diákok elbeszéléséből, az összegyűjtött bizonyítványok és oklevelek adataiból, pecsétjeiből kaphatunk képet a tanári kar összetételéről, az osztályok és a diákok számáról, az intézmény elnevezéséről. (Bár figyelembe kell vennünk, hogy 1951-től nem a tényleges végzés (képesítő vizsga), hanem az érettségi után készültek a tablók.) (hu)
|
