| dbo:abstract
|
- Az Egyházi Törvénykönyv egy kánonjogi kódex, a római katolikus egyház működését irányító jogszabálygyűjtemény, amely legutóbb 1983-ban jelent meg, s azóta öt átdolgozása volt, legutóbb 2015-ben. Az Egyházi Törvénykönyv kánonjai csak a latin egyházra vonatkoznak. A katolikus egyház törvényhozás szempontjából két nagy részre oszlik: a latin egyházra és a keleti egyházakra. Latin egyháznak Isten népének azt a részét nevezzük, mely a római pápának mint a Nyugat pátriárkájának is alá van rendelve (bár 2006 óta a pápa ezt a címet hivatalosan nem használja), s amely liturgikus nyelvként – ma már nem kizárólagosan, hiszen a liturgiában engedélyezett a népnyelv használata – a latint használja. A keleti katolikus egyházakra vonatkozó törvénykönyv a (Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium, CCEO). Az Egyházi törvénykönyv elsődleges célja, hogy rendet és rendszert hozzon létre a római katolikus egyházhoz tartozó egyházi társadalomban (melynek részei a szolgálati papság – tehát a felszentelt diakónusok, papok, püspökök –, illetve a világi hívők). Mivel az egyháznak a kinyilatkoztatás és a szent hagyomány a legfőbb törvényi alapja, a törvénykönyv egy szükséges eszköznek tekinthető, amely ezeket magyarázva létrehozhatja a kellő rendet és rendszert, mind az egyéni, mind a társas életben, valamint magának az egyháznak a különféle tevékenységeiben is. Éppen ezért a törvénykönyv nem csak elvi szabályok összességét tartalmazza, hanem gyakorlati cselekvési normákat is előír.A törvénykönyv (különösen az 1983-as CIC) kifejezetten figyelmet fordít arra, hogy a dogmatikus és a lelkipásztori rendelkezésben foglalt tanítást a második vatikáni zsinat szelleme szerint átvezesse a gyakorlati életbe. Az Egyházi törvénykönyv másodlagos célja az is, hogy mivel az egyház a világban élő társadalmi szervezet is, felmutasson olyan szabályokat, amelyek mind belső, mind külső fórumon egyértelművé teszik a hierarchikus, valamint egyéb szerkezeti struktúrákat, különösen a szentségek kiszolgáltatásának terén. (hu)
- Az Egyházi Törvénykönyv egy kánonjogi kódex, a római katolikus egyház működését irányító jogszabálygyűjtemény, amely legutóbb 1983-ban jelent meg, s azóta öt átdolgozása volt, legutóbb 2015-ben. Az Egyházi Törvénykönyv kánonjai csak a latin egyházra vonatkoznak. A katolikus egyház törvényhozás szempontjából két nagy részre oszlik: a latin egyházra és a keleti egyházakra. Latin egyháznak Isten népének azt a részét nevezzük, mely a római pápának mint a Nyugat pátriárkájának is alá van rendelve (bár 2006 óta a pápa ezt a címet hivatalosan nem használja), s amely liturgikus nyelvként – ma már nem kizárólagosan, hiszen a liturgiában engedélyezett a népnyelv használata – a latint használja. A keleti katolikus egyházakra vonatkozó törvénykönyv a (Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium, CCEO). Az Egyházi törvénykönyv elsődleges célja, hogy rendet és rendszert hozzon létre a római katolikus egyházhoz tartozó egyházi társadalomban (melynek részei a szolgálati papság – tehát a felszentelt diakónusok, papok, püspökök –, illetve a világi hívők). Mivel az egyháznak a kinyilatkoztatás és a szent hagyomány a legfőbb törvényi alapja, a törvénykönyv egy szükséges eszköznek tekinthető, amely ezeket magyarázva létrehozhatja a kellő rendet és rendszert, mind az egyéni, mind a társas életben, valamint magának az egyháznak a különféle tevékenységeiben is. Éppen ezért a törvénykönyv nem csak elvi szabályok összességét tartalmazza, hanem gyakorlati cselekvési normákat is előír.A törvénykönyv (különösen az 1983-as CIC) kifejezetten figyelmet fordít arra, hogy a dogmatikus és a lelkipásztori rendelkezésben foglalt tanítást a második vatikáni zsinat szelleme szerint átvezesse a gyakorlati életbe. Az Egyházi törvénykönyv másodlagos célja az is, hogy mivel az egyház a világban élő társadalmi szervezet is, felmutasson olyan szabályokat, amelyek mind belső, mind külső fórumon egyértelművé teszik a hierarchikus, valamint egyéb szerkezeti struktúrákat, különösen a szentségek kiszolgáltatásának terén. (hu)
|
