| dbo:abstract
|
- Az egyháztartomány egyházkormányzati egység a katolikus egyházban, mely több, általában szomszédos egyházmegyéből áll. Az Egyházi Törvénykönyv megfogalmazása szerint „szomszédos részegyházak területileg körülhatárolt egysége a közös lelkipásztori tevékenység és a püspökök közti kapcsolat elősegítésére”. Az egyháztartomány élén a metropolita áll, akinek saját egyházmegyéje minden esetben érseki (más néven főegyházmegyei) ranggal bír. A metropolitai hivatal minden esetben egy a pápa által kijelölt püspöki (érseki rangú) székhez van kötve, a metropolitát tehát nem választják, vagy külön kinevezik, hanem az adott püspöki székbe történő kinevezéssel automatikusan az egyháztartomány metropolitája is lesz. (Így például az Esztergom-Budapesti egyháztartomány metropolitája a mindenkori esztergom-budapesti érsek.) Fontos azonban, hogy nem minden érseki szék jelent egyben metropolitai széket is. Így például a franciaországi élén is érsek áll, az mégsem metropolita, hanem a Marseille-i metropolita-érsek alá tartozik. A Gyulafehérvári főegyházmegye főpásztora is érsek, de nem metropolita. A tartományhoz tartozó többi egyházmegyét szuffragáneus egyházmegyének nevezzük. A metropolita a szuffragáneus egyházmegyékben bizonyos jogkörökkel bír, azonban ezek igen szűk mozgásteret engedélyeznek neki. Mára lényegében három dologra korlátozódott a joga:
* Felügyeli a hit és az egyházi fegyelem megtartását, ha pedig visszaélést észlel, értesíti erről a pápát.
* Elvégzi a kánoni vizitációt, ha a megyéspüspök ezt elmulasztotta, és a Szentszék erre külön engedélyt ad.
* Meghatározott esetekben kijelöli az egyházmegyei kormányzót. Ezen kívül további kormányzati hatalommal nem bír a szuffragáneus egyházmegyék fölött, azonban a liturgikus szertartásokat az egyháztartomány minden templomában úgy végezheti, mint a püspök a saját egyházmegyéjében. Azokat az egyházmegyéket, melyek nem állnak egyetlen metropolita hatalma alatt sem, hanem közvetlenül a Szentszéknek vannak alárendelve, exempt egyházmegyének nevezzük. Erre példa a Gyulafehérvári főegyházmegye. A metropolita hatalmának jelképe a pallium, melyet a metropolitának kinevezését követő három hónapon belül a pápától személyesen, vagy képviselője útján kell kérnie. (hu)
- Az egyháztartomány egyházkormányzati egység a katolikus egyházban, mely több, általában szomszédos egyházmegyéből áll. Az Egyházi Törvénykönyv megfogalmazása szerint „szomszédos részegyházak területileg körülhatárolt egysége a közös lelkipásztori tevékenység és a püspökök közti kapcsolat elősegítésére”. Az egyháztartomány élén a metropolita áll, akinek saját egyházmegyéje minden esetben érseki (más néven főegyházmegyei) ranggal bír. A metropolitai hivatal minden esetben egy a pápa által kijelölt püspöki (érseki rangú) székhez van kötve, a metropolitát tehát nem választják, vagy külön kinevezik, hanem az adott püspöki székbe történő kinevezéssel automatikusan az egyháztartomány metropolitája is lesz. (Így például az Esztergom-Budapesti egyháztartomány metropolitája a mindenkori esztergom-budapesti érsek.) Fontos azonban, hogy nem minden érseki szék jelent egyben metropolitai széket is. Így például a franciaországi élén is érsek áll, az mégsem metropolita, hanem a Marseille-i metropolita-érsek alá tartozik. A Gyulafehérvári főegyházmegye főpásztora is érsek, de nem metropolita. A tartományhoz tartozó többi egyházmegyét szuffragáneus egyházmegyének nevezzük. A metropolita a szuffragáneus egyházmegyékben bizonyos jogkörökkel bír, azonban ezek igen szűk mozgásteret engedélyeznek neki. Mára lényegében három dologra korlátozódott a joga:
* Felügyeli a hit és az egyházi fegyelem megtartását, ha pedig visszaélést észlel, értesíti erről a pápát.
* Elvégzi a kánoni vizitációt, ha a megyéspüspök ezt elmulasztotta, és a Szentszék erre külön engedélyt ad.
* Meghatározott esetekben kijelöli az egyházmegyei kormányzót. Ezen kívül további kormányzati hatalommal nem bír a szuffragáneus egyházmegyék fölött, azonban a liturgikus szertartásokat az egyháztartomány minden templomában úgy végezheti, mint a püspök a saját egyházmegyéjében. Azokat az egyházmegyéket, melyek nem állnak egyetlen metropolita hatalma alatt sem, hanem közvetlenül a Szentszéknek vannak alárendelve, exempt egyházmegyének nevezzük. Erre példa a Gyulafehérvári főegyházmegye. A metropolita hatalmának jelképe a pallium, melyet a metropolitának kinevezését követő három hónapon belül a pápától személyesen, vagy képviselője útján kell kérnie. (hu)
|
